A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Nem robotok vagyunk, szinte mindannyian szívesebben dolgozunk olyan emberek között, akikkel amúgy jó a kapcsolatunk – ahhoz képest, hogy a munka mennyire központi része az életnek, ezzel a kijelentéssel igazán komolyan csak a XX. század végén kezdtek el foglalkozni a cégeknél. Persze munkahelyi karácsonyozások, év végi mikuláscsomag-húzások korábban is voltak már, az 1990-es évek óta azonban professzionalizálódott a csapatépítés. Ez néha hatékony, néha viszont egész szörnyen visszaüt, sok rémtörténet terjed a csúnyán elrontott, csapatépítőnek szánt programokról.
Az alapgondolat teljesen logikus: csak jobb lesz mindenkinek, ha azok az emberek, akik együtt dolgoznak, együtt töltenek valamennyi időt lazábban, nagyobb kötöttségek nélkül. Ugyanennyire érthető persze az az ellenérv is, hogy miért kellene még munkaidőn kívül is egy munkahelyi rendezvényen lenni.
Nem csoda, hogy sok kutató megpróbálta félretenni a saját személyes érzelmeit és pusztán gazdasági alapon megvizsgálni a kérdést:
milyen programokban gondolkozhat egy cégvezetés, ha azt akarja, hogy a dolgozóik jól is érezzék magukat, és szívesebben is dolgozzanak együtt?
Azt nem csak megérzésből lehet mondani, hanem kutatások sora bizonyítja, hogy a munka sokkal hatékonyabb, ha olyan emberek közt vagyunk, akikkel amúgy jó a kapcsolatunk. Mégis, sok program, amit azért szerveznek, hogy jobb legyen a munkahelyen belüli kapcsolatrendszer, besül.
