Hogyan kezelhetjük a stresszt?
3 perc
2022.02.06. 17:23
Sokat hallhattuk már a mondást, hogy „teher alatt nő a pálma”. Ha valóban szeretnénk kihozni magunkból a maximumot, akkor hozzá kell szoknunk a kihívásokhoz és a nyomáshoz. A dilemma azonban az, hogy a csúcsteljesítménnyel együtt járó tartós stressz és önmagunk hajszolása előbb-utóbb kiégéshez vezet. Íme néhány stresszkezelési szokás Porkoláb Imre és Porkoláb-Minarik Annamária Vállalati gerillák című könyvéből.
Jegyezzük fel a napközbeni döntéseinket!
Próbáljuk ki egy héten keresztül, hogy feljegyezzük, amikor döntéseket hozunk a nap során! Miközben felírjuk, mit is kellett eldönteni, gondoljuk végig: valóban fontos volt ezt a döntést meghozni? Lenne mód arra, hogy az ilyen típusú döntéseket kiiktassuk az életünkből?
Mivel nem mindig látjuk objektíven önmagunkat, segítséget is igénybe vehetünk. Kérjünk meg egy kollégát, hogy szóljon, amikor „elkerülő magatartásra” utaló kifejezéseket használunk (megpróbálom, törekszem rá, meglátom, mit tehetek stb.)!
Minimalizáljuk a ruhatárunkat!
Így csökkenthetjük a ránk nehezedő napi döntésmennyiség miatt érzett nyomást (férfiaknak ezt könnyebb megvalósítani, mint a nőknek). Steve Jobs például azért járt állandóan ugyanazokban a ruhákban, mert nem volt hajlandó a kognitív kapacitását arra használni, hogy azon morfondírozzon, mit viseljen aznap.
Keressük a stresszes helyzeteket!
Ha például rettegünk attól, ha közönség előtt kell beszélnünk, és iszonyatos nyomást érzünk, amikor ki kell állnunk mások elé, elkezdhetjük felkészíteni magunkat úgy, hogy eleinte csak pár ember előtt tartunk beszédeket, akikben megbízunk. Fogadhatunk egy mentort vagy tanácsadót is, aki megtanítja a beszédtechnikát, felhívja a figyelmünket az árnyalatnyi különbségekre, és folyamatosan tanácsokkal lát el.
Kerüljük a reggeli e-mail-olvasást!
Kapcsoljuk a telefonunkat robotpilóta üzemmódba, és hagyjuk is úgy egészen addig, amíg nem végeztünk a reggeli rutinnal! A reggeli stressznek és félelemnek az az oka, hogy már előre tartunk attól, milyen váratlan feladatokat kell majd másnap elvégeznünk. Törekedjünk arra, hogy vegyük át az irányítást, és csak azután foglalkozzunk mások kívánságaival, miután saját magunk jól indítottuk a napot!
Használjuk a Cooper-színkódokat!
A környezet veszélyességi fokának meghatározására az elit katonák a Cooper-színkódokat használják. Ezt a módszert könnyen átültethetjük a mindennapokba is. A lényege: úgy fókuszál az ember a környezetre, hogy egyszerű színkódokkal azonosítja a veszélyességi fokozatokat. Ha képesek vagyunk kategorizálni a környezetünket, és színkódokkal látjuk el, nem leszünk folyamatosan készenléti állapotban, ezzel pedig csökkenthető a stresszérzet.
A fehér az alap, amikor nem figyelünk a környezeti változásokra. Abban az esetben azonban, ha proaktívak szeretnénk lenni, és nem akarjuk, hogy váratlan meglepetések érjenek, a sárga állapotot kell érvényben tartanunk: ez az alapállapot minden műveleti területen tartózkodó katona számára, amikor nincs komolyabb veszély, de figyelünk és igyekszünk tudatában lenni annak, mi történik a környezetünkben.
Ha fenyegető jelet tapasztalunk, akkor a narancs állapot lép érvénybe, amelynek során eldöntjük, hogy a veszély, amelyet észleltünk, igényel-e beavatkozást. Ebben a fázisban számtalan forgatókönyvet végigfuttathatunk a fejünkben, és felkészülhetünk arra, hogy cselekedjünk, amikor meghozzuk a döntést. A katonák ilyenkor a gyanúsan viselkedő alakra szegezhetik a fegyverüket, de nem nyitnak még tüzet.
Ha meggyőződtünk róla, hogy a veszély valós, és cselekednünk kell, a vörös állapot lép érvénybe: ebben a fázisban az adrenalinszintünk jelentősen megemelkedik, mert a testünk felkészül a küzdelemre. A tartósan fennálló vörös állapot átcsaphat szürkébe: ekkor a szívverésünk 150 fölé emelkedik, és veszélybe kerülünk, mivel beszűkül a periferikus látásunk, és nem vesszük észre a ránk leselkedő veszélyeket.
A legújabb kutatások is alátámasztják: ha szoktatjuk magunkat a stresszes helyzetekhez, akkor képessé válhatunk arra, hogy a vörös zónában huzamosabb ideig jól működjünk, és bizonyos ideig a szürke zónát is elviseljük. Végezetül a fekete állapot az, amikor már egy jól képzett harcos sem képes normálisan teljesíteni: a mentális és fizikai állapota ilyen körülmények között jelentős mértékben romlik, és összességében képtelenné válik a harc további megvívására.
A fenti cikk Porkoláb Imre és Porkoláb-Minarik Annamária Vállalati gerillák című könyvének szerkesztett részlete.
Milyen szokások szükségesek ahhoz, hogy megújuljunk egyéni és szervezeti szinten? Hogyan buzdítsunk másokat egy innovatív stratégia megvalósítására? Miképp hozzunk létre olyan vállalati kultúrát, amely megteremti az innováció feltételeit? A Vállalati gerillák a közép- és nagyvállalatok minden szintjén dolgozó embereknek szól, azokhoz, akiknek naponta kell döntéseket hozniuk egy stresszes és bizonytalan világban. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.