A pénz mai értékének változása a jegybanki politikán is múlik, ahogy azon is, hogy a befektetők mennyire bíznak meg az adott országban – az árfolyamváltozásokon jól lehet ezt követni. Érdekes azonban elnézni a régmúltba, mi volt a kiindulópont. Mint például a forint esetében: 1946 óta történt, ami történt – nem kevés dolog –, de hogyan találták ki 76 évvel ezelőtt, hogy épp annyit érjen egy forint, amennyit? És hogy működik ez más országoknál?
Aki azt mondaná elsőre, hogy az arany értékéhez képest határozták meg, az nem lő nagyon mellé, de azért nem ennyire egyszerű a válasz. 1946-ban a forint bevezetésekor arról hoztak törvényt, hogy 1 pengő 1927-es értéke 3,4 forintnak felel meg az új pénz indulásakor. Azért 1927-ig mentek vissza, mert a pengőt annak az évnek a január 1-jétől kezdték használni, vagyis legalább az azóta eltelt idő inflációjával nem kellett foglalkozni. És hogy mi alapján jött ki a pengő értéke? Itt jön képbe az arany: 1925-ben a nemesfémtartalomról rendelkező törvény azt határozta meg, hogy egy kiló finom aranyból 3800 pengőt lehet készíteni, egy kilogramm ötvözött aranyból pedig 3420 pengőt.
A pengő és az azt megelőző korona között tehát nem volt olyasmi jogi átmenet, amely meghatározta volna, hogy egy pengő hány koronát ért volna. Az eggyel korábbi, 1919-es pénzcserekor egyszerűbb volt a helyzet, egy magyar korona egy korábbi osztrák–magyar koronát ért, vagyis „csak” az ország szűnt meg, a pénz gyakorlatilag maradt. Az osztrák–magyar korona 1892-es bevezetésekor is hasonló volt a számítás, akkor megmondták, hogy egy korona annyit ér, mint addig fél forint. Az addigi forint értékét pedig még 1857-ben határozták meg úgy, hogy egy forintban 11,111 gramm színezüst volt.
Hetvenéves a forint - de mi drágult a leginkább 1946 óta?
Mit ért és mit ér ma a forint? - adódik a kérdés 70 évvel az új fizetőeszköz bevezetése után. A szerző kutatásaiból kitűnik, hogy az arany és a mozijegy, az élelmiszerek közül pedig a fehér kenyér drágult azóta a leginkább.
