Zoltán Gábor: "Az az érzésem, hogy a vezér nem csinálhatná ezt, ha nem lenne erre igény"

HVG: Sokat feltárok a szorongásaimból a novelláimban – olvasható a Szomszédban. A terápia része, hogy időrendben visszafelé halad új kötetében?

Zoltán Gábor: Eljátszottam mindenféle lehetőséggel, kis belső ciklusokat alakítottam ki, csakhogy ezek nem bizonyultak érvényesnek. A több mint húsz év alatt keletkezett anyag tálalása nem olyan egyszerű, mint amikor egy-két év termését adja közre az ember. Maradt az időrend, de mivel a mostanában született novelláim állnak legközelebb a Szomszédhoz és az Orgiához, visszafelé haladunk. Ami azért is érdekes lehet, mert a legkorábbi, tehát a kötet végén olvasható novellákban éppen az Orgia problematikája jelenik meg, csak más módon. Erre utaltam a Szomszédban, amikor a fenyegetettség érzését említettem. A novellák szereplői itt éldegélnek Magyarországon, látszólag biztonságban, míg egyszer csak ellenük fordulnak a körülöttük élők, a szomszédaik.

Nem az számít, amit Pokorni az áldozatokra emlékezők előtt mond, hanem amit a saját közönségének

Zoltán Gábort, a városmajori vérengzésekről szóló Orgia című regény szerzőjét kérdeztük szembenézésről, felelősségvállalásról, bűnbocsánatról, valamint Pokorni Zoltán nyilas nagyapjáról szóló beszédéről. A Holokauszt-emléknap, az auschwitzi haláltábor felszabadításának 75. évfordulója tiszteletére a hvg360.hu interjúját most minden olvasónk megnézheti.

HVG: A címadó novella, a Levegőt venni a szépen fejlődő paranoiáról szól: hogyan változik a hétköznapi rutin, az úszás horrorrá, az életben maradás tudományává.