Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Az antifasiszta aktivizmus mai pesti főhősei és főkereplői számára mi is nácik vagyunk. A kitöréstúrázókkal egylényegűek. Ahogy nekik, úgy nekünk is ordíthatnák, alkalomadtán majd ordítják is, hogy takarodjunk. Rólunk van szó, Európa demokratikus törzséről, diktatúraellenes, agresszorellenes polgárságáról, akik támogatjuk Ukrajna ellenállását az agresszorral szemben abban a meggyőződésben, hogy az ő harcuk a mi harcunk.
Azok a (rosszabbik fajta) kommunisták tolják fel magukat náciellenes élcsapatnak, akik azonosulnak az agresszió alaptézisével, miszerint Ukrajnában a nácizmus uralkodik, és Oroszország ott a nácizmus ellen harcol.
Budapesten tehát a minap a világpusztító náci birodalom hívei és a demokratikus Európára törő agresszor hívei álltak szemben egymással.
