Van ráció Orbán és Putyin ukrajnai összjátékában, de az erkölcsi nihil rontja esélyeit

„Putyin bojárja” vagy „Putyin helytartója” – manapság már így látják Orbán Viktort a nyugati médiában.

Mi tagadás, az elmúlt tíz napban csak megerősítette ezt a róla már korábban kialakult képet. Az ukrajnai orosz agresszió nyomán eddig is mindenhol keresztbe tett szövetségeseinek, ahol tudott, ám most turbó fokozatba kapcsolt. Önjelölt békegalambként repkedte be a világot, hogy az ukrajnai békéről tárgyaljon az orosz és kínai diktátorral, illetve két autoriter vezetővel, a török elnök Erdogannal, valamint a várhatóan leendő amerikai elnökkel, Donald Trumppal.

A bojár vagy helytartó kifejezés azért is illik Orbánra, mert az egész békekezdeményezés jól illik Putyin elnök kottájába. Az Orbán által inspirált béke ugyanis nem jelentene mást, mint ukrán területek elcsatolását, egy esetleges tűzszünet pedig csak arra lenne jó, hogy mindkét fél gőzerővel készüljön a további harcokra. Vannak békejavaslatok az asztalon, ám ezek olyan távol állnak a két fél elképzeléseitől, hogy még megvitatni sem nagyon hajlandók.

Meghackelt uniós hierarchia

Orbán persze nem tagadta meg önmagát, az egész uniós vezetést kínos helyzetbe hozta. Magyarország adja az EU soros elnökségét, s amikor Orbán első útja Kijevbe vezetett, sokan azt gondolták, az uniós vezetés miatt visszavesz addigi konfrontatív politikájából. Ám pont az ellenkezője következett be, még az eddigieknél is következetesebben szembe ment az EU képviselte érdekekkel.

Az unió célja ugyanis az volt, hogy Vlagyimir Putyin és Oroszország pária legyen az agressziója miatt, ne vegyenek róla tudomást, a diplomáciai kapcsolattartást szorítsák a minimumra. Több mint két éve nem járt uniós vezető Moszkvában, nem voltak hajlandók találkozni az orosz elnökkel. Orbán ezt a gyakorlatot tavaly ősszel már felülírta, amikor Kínában leült Putyinnal, most pedig az unió soros elnökeként megjelent Moszkvában.

Az orosz elnök sajtótájékoztatója első mondatában gyorsan nyugtázta is, hogy most az unió vezetőjével tárgyalt, s ezt Orbán is erősítette azzal, hogy a „békemissziójáról” szóló közösségi médiás képein kezdetben szerepeltette az uniós elnökség magyar logóját. A tiltakozások miatt a világ körüli útjának második részénél már nem szerepeltette ezt a feliratot a közösségi médiában, de ez aligha változtat azon, hogy gyakorlatilag meghackelte az egész uniós hierarchiát. Az uniós elnökséget sokan protokollárisnak írják le, azt várták, hogy ebben Orbán sem tud változást elérni. Ő ezt nem így gondolta, aktív szerepet szán magának, amivel ráadásul demonstrálja, mennyire ki tudja kezdeni az uniós közös cselekvést és szolidaritást.

Igaz, a múlt héten az is kiderült, hogy ezt a szerepet úgy tudja csak betölteni, ha a bilaterális kapcsolatoknak ad uniós színezetet. Amikor viszont az Európai Parlamentben akart a ciklus első plenáris ülésén megszólalni, akkor hamar jött a válasz, hogy sajnos, Strasbourgban már betelt a program.

A brüsszeli bénultság kapóra jön

Az EU-s intézmények központjától távol azonban biztonságban érezheti magát. Orbán nyugodtan túrázhatott békemissziójával, s mehetett Moszkvába, mert látta, hogy a tavaly őszi, Putyinnal való találkozójának sem lett következménye. Most pedig az unió két ciklus közötti, amolyan ex lex állapotában van, új vezetőit a héten választják meg, a távozók szavára meg már nem sokan adnak. Charles Michel, az EU Tanácsának eddigi elnöke ugyan megrótta Orbánt, de ősztől ő már múlt idő lesz, legfeljebb azért kapaszkodhat, hogy a belga kormány valamelyik minisztériumának élére kerüljön, míg Orbán továbbra is ott ül majd az uniós nagyok asztalánál.