Ahogy várni lehetett, elmaradt az áttörés Trump és Putyin csúcstalálkozóján
Az orosz elnök, aki alig négy órát töltött az USA területén, már el is utazott Moszkvába.
Az auschwitzi táborkomplexumban hátramaradt emberek számára minden bizonnyal eleinte a csend volt a legfurcsább. Megszűnt az állandó kutyaugatás, az üvöltve kiadott német vezényszavak hangorkánja, a kényszermunkával járó zajok. Egy túlélő később interregnumnak nevezte az SS távozása és az első szovjet csapatok megjelenése közötti néhány napot.
Ám ez a hirtelen rájuk szakadt csend ne csak a szabadság ígéretét, hanem további veszélyeket is hozott magával. A legyengült, a priccsükről is felkelni képtelen betegeknek ellátásra volt szükségük, és alig volt valaki, aki ezt képes volt nekik megadni. Már csak azért is, mert egészséges ember nem maradt a táborok területén.
Sőt a betegek közül is sokan, akik tudtak még járni, bekéretőztek valamelyik gyalogmenetbe, mert azt hitték, hogy a hátrahagyott gyengéket a németek kivégzik. A táborban addig tapasztalt embertelenségek ismeretében ez egy nagyon is racionális feltevés volt, nem tudhatták, hogy sokuk ezzel a döntéssel választotta a halált.
Mert aki maradt és nem volt menthetetlenül beteg, az túlélt, a gyalogmenetekben elhajtott foglyokra pedig még hetek, hónapok szenvedései vártak.
Nők a barakkjukban az auschwitzi koncentrációs tábor 1945. januári felszabadítása után
AFP
Sokan azonban még ezt a döntést sem hozhatták meg maguktól, a többség az utolsó hónapokban egyszerűen parancsba kapta az indulást, és a táborőrök utasításait megtagadni, jól tudták, egyenlő a halálos ítélettel. Csak a legutolsó napok kapkodása tette lehetővé, hogy néhányan szabadon dönthessenek, ám az SS-katonák őket is igyekeztek befolyásolni. Elterjesztették például, hogy a táborkomplexumot aláaknázták, és az utolsó transzport távozása után itt minden meg fog semmisülni.
Ez végül hazugságnak bizonyult, de ki gondolta volna, hogy pont ezt nem fogják megtenni a nácik, amikor ennél sokkal sötétebb, gonoszabb dolgokat is műveltek már.
Az első keleti táborok felszámolása
Mire a szovjet csapatok elérték Auschwitzot, addigra ha a frontkatonák többsége nem is biztosan, de a felső vezetés és a korábbi hasonló műveletekben részt vett csapatok tisztában voltak vele, hogy mire kell számítaniuk.
Nem az auschwitzi tábor volt ugyanis az első, ahol a szovjetek szembesültek a III. Birodalom halálgyáraival. 1945 januárját megelőzően már 1944 nyarán felszabadították a majdaneki tábort, valamint megtalálták a treblinkai megsemmisítő láger maradványait is.
A maradvány azért a megfelelő kifejezés, mert az SS felső vezetése már 1943 végétől kezdve készült arra az eshetőségre, hogy a kedvezőtlen katonai helyzet következtében egyes keleti táborok szovjet kézre kerülnek, így elkezdte azok leszerelését. Majdanek ráadásul igen fontos alkotóeleme volt a holokauszt gépezetének, hiszen a Reinhard-művelet (a fedőnév a lengyelországi zsidók meggyilkolását rejtette) központjaként működött.
A tömeggyilkosságok nyomainak eltüntetése azért is vált sürgetővé, mert 1943 tavaszán a németek rábukkantak a szovjetek által végrehajtott katyni mészárlás nyomaira. A nácik cinizmusának ékes példája, hogy miközben a goebbelsi háborús propaganda a bolsevisták embertelenségéből igyekezett tőkét kovácsolni, addig
az SS-vezetés azon döbbent meg, hogy milyen jó állapotban maradtak meg a holttestek, és mennyi mindent ki lehet deríteni az utólagos vizsgálatok folyamán.
Nem véletlen tehát, hogy pont 1943 áprilisában rendelte el Heinrich Himmler a Sonderaktion 1005 (1005-ös számú különleges akció) végrehajtását. Ez a korábbi, még a krematóriumok létrehozása előtti tömegsírok exhumálását és az áldozatok maradványainak megsemmisítését jelentette.
Katyni tömegsír kiásása
AFP / STR / PAP/CAF
A német vezetés látta, hogy a közelgő szovjet csapatok legkorábban a majdaneki komplexumot (és az azt kiszolgáló megsemmisítő táborokat, Sobibort, Belzecet és Treblinkát) érhetik el, így elrendelte a táborok felszámolását. Ez a kisebbeknél úgy működött, hogy a Treblinkában fogvatartott zsidókból szerveztek munkabrigádokat, akik a három kisebb táborban lebontották a gázkamrákat és megsemmisítettek minden egyebet, ami az ott elkövetett bűnök bizonyítékául szolgálhatna.
Belzecben például még arra is gondjuk volt, hogy a tábor egykori területére fenyőfákat ültessenek, és csillagfürttel vessék be. Végül az őrök a munkabrigádok tagjait is kivégezték.
A majdaneki főtábor leszerelésével azonban elkéstek a németek, aminek egyes beszámolók szerint a tábor utolsó parancsnokhelyettesének, Anton Thernes Sturmführernek (hadnagy) az inkompetenciája volt az oka. A németek csak a foglyok többségét szállították el olyan nyugatabbra fekvő táborokba, mint Auschwitz, Belsen vagy Ravensbrück.
Az 1944 júliusában a majdaneki táborba bevonuló szovjetek jóformán érintetlenül találták a lágert, a barakkokban néhány száz legyengült, beteg fogollyal, akiknek a kivégzésére már nem futotta az SS idejéből.
Egy lengyel forgatócsoport felvételeket is készített a helyszínen, az ebből készült filmet már 1945-ben bemutatták, Majdanek neve azonban szép lassan kikopott a megemlékezésekből, holott a Reinhard-művelet következtében a nácik itt és a három altáborában több zsidót gyilkoltak meg, mint Auschwitzban.
Auschwitz végórái
Az auschwitzi táborkomplexum (Auschwitz I., a főtábor, Auschwitz II. – Birkenau, a megsemmisítő tábor és Auschwitz III – Monowitz, az ipari munkatábor) számára a vég kezdete nem sokkal a magyarországi transzportok megérkezését követően, 1944 őszén jött el.
Fortepan / Lili Jacob
Méltán nevezték a holokauszt fővárosának, hiszen a végsőkig való kizsákmányolás és a megsemmisítés itt működött a leggördülékenyebben és a legkifinomultabb technológiával. Nem szabad azonban hagynunk, hogy az előbbi szavak megtévesszenek minket, ez a gördülékenység és kifinomultság nem volt mentes a zsigeri brutalitástól és a vadállati erőszaktól.
Kiemeli Auschwitzot a keleti táborok közül az a tény is, hogy az itteni foglyok rendelkeztek a legsokszínűbb háttérrel. A kelet-lengyelországi zsidóság deportálásával nemigen foglalkoztak a nácik, őket rendszerint a lakhelyük mellett ásott tömegsírokba lőtték bele. A Lengyel Főkormányzóságban (ez a nácik által 1939-ben megszállt lengyel részeken létrehozott német közigazgatási területet jelentette) élőket Majdanekben és altáboraiban semmisítették meg a Reinhard-művelet keretében.
