Szabadulás a pokolból – a holokauszt fővárosának végórái

Az auschwitzi táborkomplexumban hátramaradt emberek számára minden bizonnyal eleinte a csend volt a legfurcsább. Megszűnt az állandó kutyaugatás, az üvöltve kiadott német vezényszavak hangorkánja, a kényszermunkával járó zajok. Egy túlélő később interregnumnak nevezte az SS távozása és az első szovjet csapatok megjelenése közötti néhány napot.

Ám ez a hirtelen rájuk szakadt csend ne csak a szabadság ígéretét, hanem további veszélyeket is hozott magával. A legyengült, a priccsükről is felkelni képtelen betegeknek ellátásra volt szükségük, és alig volt valaki, aki ezt képes volt nekik megadni. Már csak azért is, mert egészséges ember nem maradt a táborok területén.

Sőt a betegek közül is sokan, akik tudtak még járni, bekéretőztek valamelyik gyalogmenetbe, mert azt hitték, hogy a hátrahagyott gyengéket a németek kivégzik. A táborban addig tapasztalt embertelenségek ismeretében ez egy nagyon is racionális feltevés volt, nem tudhatták, hogy sokuk ezzel a döntéssel választotta a halált.

Mert aki maradt és nem volt menthetetlenül beteg, az túlélt, a gyalogmenetekben elhajtott foglyokra pedig még hetek, hónapok szenvedései vártak.

Nők a barakkjukban az auschwitzi koncentrációs tábor 1945. januári felszabadítása után

AFP

Sokan azonban még ezt a döntést sem hozhatták meg maguktól, a többség az utolsó hónapokban egyszerűen parancsba kapta az indulást, és a táborőrök utasításait megtagadni, jól tudták, egyenlő a halálos ítélettel. Csak a legutolsó napok kapkodása tette lehetővé, hogy néhányan szabadon dönthessenek, ám az SS-katonák őket is igyekeztek befolyásolni. Elterjesztették például, hogy a táborkomplexumot aláaknázták, és az utolsó transzport távozása után itt minden meg fog semmisülni.

Ez végül hazugságnak bizonyult, de ki gondolta volna, hogy pont ezt nem fogják megtenni a nácik, amikor ennél sokkal sötétebb, gonoszabb dolgokat is műveltek már.

Az első keleti táborok felszámolása

Mire a szovjet csapatok elérték Auschwitzot, addigra ha a frontkatonák többsége nem is biztosan, de a felső vezetés és a korábbi hasonló műveletekben részt vett csapatok tisztában voltak vele, hogy mire kell számítaniuk.

Nem az auschwitzi tábor volt ugyanis az első, ahol a szovjetek szembesültek a III. Birodalom halálgyáraival. 1945 januárját megelőzően már 1944 nyarán felszabadították a majdaneki tábort, valamint megtalálták a treblinkai megsemmisítő láger maradványait is.

A maradvány azért a megfelelő kifejezés, mert az SS felső vezetése már 1943 végétől kezdve készült arra az eshetőségre, hogy a kedvezőtlen katonai helyzet következtében egyes keleti táborok szovjet kézre kerülnek, így elkezdte azok leszerelését. Majdanek ráadásul igen fontos alkotóeleme volt a holokauszt gépezetének, hiszen a Reinhard-művelet (a fedőnév a lengyelországi zsidók meggyilkolását rejtette) központjaként működött.

A tömeggyilkosságok nyomainak eltüntetése azért is vált sürgetővé, mert 1943 tavaszán a németek rábukkantak a szovjetek által végrehajtott katyni mészárlás nyomaira. A nácik cinizmusának ékes példája, hogy miközben a goebbelsi háborús propaganda a bolsevisták embertelenségéből igyekezett tőkét kovácsolni, addig

az SS-vezetés azon döbbent meg, hogy milyen jó állapotban maradtak meg a holttestek, és mennyi mindent ki lehet deríteni az utólagos vizsgálatok folyamán.

Nem véletlen tehát, hogy pont 1943 áprilisában rendelte el Heinrich Himmler a Sonderaktion 1005 (1005-ös számú különleges akció) végrehajtását. Ez a korábbi, még a krematóriumok létrehozása előtti tömegsírok exhumálását és az áldozatok maradványainak megsemmisítését jelentette.

Katyni tömegsír kiásása

AFP / STR / PAP/CAF

A német vezetés látta, hogy a közelgő szovjet csapatok legkorábban a majdaneki komplexumot (és az azt kiszolgáló megsemmisítő táborokat, Sobibort, Belzecet és Treblinkát) érhetik el, így elrendelte a táborok felszámolását. Ez a kisebbeknél úgy működött, hogy a Treblinkában fogvatartott zsidókból szerveztek munkabrigádokat, akik a három kisebb táborban lebontották a gázkamrákat és megsemmisítettek minden egyebet, ami az ott elkövetett bűnök bizonyítékául szolgálhatna.

Belzecben például még arra is gondjuk volt, hogy a tábor egykori területére fenyőfákat ültessenek, és csillagfürttel vessék be. Végül az őrök a munkabrigádok tagjait is kivégezték.

A majdaneki főtábor leszerelésével azonban elkéstek a németek, aminek egyes beszámolók szerint a tábor utolsó parancsnokhelyettesének, Anton Thernes Sturmführernek (hadnagy) az inkompetenciája volt az oka. A németek csak a foglyok többségét szállították el olyan nyugatabbra fekvő táborokba, mint Auschwitz, Belsen vagy Ravensbrück.

Az 1944 júliusában a majdaneki táborba bevonuló szovjetek jóformán érintetlenül találták a lágert, a barakkokban néhány száz legyengült, beteg fogollyal, akiknek a kivégzésére már nem futotta az SS idejéből.

Egy lengyel forgatócsoport felvételeket is készített a helyszínen, az ebből készült filmet már 1945-ben bemutatták, Majdanek neve azonban szép lassan kikopott a megemlékezésekből, holott a Reinhard-művelet következtében a nácik itt és a három altáborában több zsidót gyilkoltak meg, mint Auschwitzban.

Auschwitz végórái

Az auschwitzi táborkomplexum (Auschwitz I., a főtábor, Auschwitz II. – Birkenau, a megsemmisítő tábor és Auschwitz III – Monowitz, az ipari munkatábor) számára a vég kezdete nem sokkal a magyarországi transzportok megérkezését követően, 1944 őszén jött el.

Fortepan / Lili Jacob

Méltán nevezték a holokauszt fővárosának, hiszen a végsőkig való kizsákmányolás és a megsemmisítés itt működött a leggördülékenyebben és a legkifinomultabb technológiával. Nem szabad azonban hagynunk, hogy az előbbi szavak megtévesszenek minket, ez a gördülékenység és kifinomultság nem volt mentes a zsigeri brutalitástól és a vadállati erőszaktól.

Kiemeli Auschwitzot a keleti táborok közül az a tény is, hogy az itteni foglyok rendelkeztek a legsokszínűbb háttérrel. A kelet-lengyelországi zsidóság deportálásával nemigen foglalkoztak a nácik, őket rendszerint a lakhelyük mellett ásott tömegsírokba lőtték bele. A Lengyel Főkormányzóságban (ez a nácik által 1939-ben megszállt lengyel részeken létrehozott német közigazgatási területet jelentette) élőket Majdanekben és altáboraiban semmisítették meg a Reinhard-művelet keretében.