Hasbeszélő kellemesen meglepődött: ilyen egy étterem, ahol az első perctől az utolsóig figyelnek a vendégre
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Krisztinavárosban.
Ha nem is éppen rosszkedvünk telének napja volt, igen mérsékelt lelkesedéssel engedtünk a rábeszélésnek, hogy a jól bevált, kiszemelt indiai helyett ebédeljünk Buda (vagy inkább a város) egyik legfelkapottabb helyén. Őszintén szólva, nem is nagyon hittük, hogy csak úgy betoppanhatunk foglalás nélkül. Nagyon is jól emlékeztünk rá, hogy pár évvel ezelőtt miként somfordáltunk el a Dérynéből, és kerültük el azóta is. Valahogy úgy éreztük, nem is nekünk való. Túl csili vili, túl menő.
Nem ragozzuk tovább. Igyekeztünk fenntartásainkat odahagyni, mielőtt beléptünk a Krisztina körút és a Roham utca sarkán éppen huszadik éve található étterembe. Pontos titulusa szerint a Déryné Bisztróba, amivel eredetileg az amerikai életérzést akarta elhozni Krisztinavárosba a tulajdonos, lévén, hogy az Újvilágban pallérozódott:
„A vendéglátásnak is sokféle arca van, mi az észak-amerikai vendéglátást képviseljük. Én Amerikában szocializálódtam, ahol megtapasztaltam, hogy egészen máshogy állnak a vendéghez, mint nálunk. Ezt a szemléletet hoztam el Magyarországra, és működik is, hiszen itt vagyunk már 15 éve”