Nem először találkozik a színpadon a 2023-ban Nobel-díjat kapott Jon Fosse norvég szerző álomszerű, lírai, szaggatott szövegével.
Fosse Tél című darabjában a szerepet jó tíz éve még az Őszi álomnál is nehezebb volt megtanulni, pedig nyilván frissebb volt még az agyam.
Abban csak két szereplő osztozott a szövegen.
Igen, azt Őze Áronnal ketten játszottuk. Ott tényleg kizárólag önálló szavakat mondtunk, három szóból álló szakasz már igazi nekilódulás volt. Az Őszi álomban is rengeteg a repetitív, kis módosulással ismétlődő elem, de már egy-egy egész mondat is fellelhető.

Mégsem szaladt el, amikor Bérczes László rendező újra megkereste egy Jon Fosse-szereppel.
Semmiképpen. Bármit hozhatna nekem, akár a telefonkönyvet is, akkor sem szaladnék el. Nekem ő a garancia. A többhetes munkafolyamat vele mindig tartalmas, baráti, szelíd, szeretetteljes, szépen araszolunk előre, mélyül a dolog. Tökéletesen egymásra tudunk hangolódni, pedig egyébként nem vagyunk rokon karakterek.
Debrecenben kezdte a pályát, 2002-ben Pécsre, 2005-től hat évre Egerbe szerződött, 2012 óta a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja. A Domján Edit- és Jászai Mari-díjas művésznek a kaposvári társulat a tavalyi évad végén másodszor ítélte oda az egykori színházigazgató, Komor István emlékét őrző vándorgyűrűt.
Családjával Szennán él. A tavaly szeptember végén Kaposváron bemutatott Őszi álom májusban a pesti Katona József Színházban vendégeskedett, júniusban Szolnokon az Országos Színházi Találkozó versenyprogramjában szerepelt, ősztől újra a kaposvári Csiky Gergely Színházban lesz látható.
Hogy találtak színházilag egymásra?