A mai zenefogyasztóknak még az öregebbje is csak az öreg Arthur Rubinsteint ismerheti. A CD-ken vagy az Idagión, a klasszikus zeneművészet streamingjén hozzáférhető felvételeken többnyire a hetvenes, nyolcvanas éveiben járó mester zongorázik. Elképesztő szellemi és fizikai erővel, frissességgel, kreativitással, makulátlan pontossággal, virtuozitással.
Láthattuk a Mezzón hófehér üstökével az idős pianistát egy koncert után maga felé mozgó karral integetve, egy vezér gesztusával üdvözölni a rajongó közönséget. Ez a kikezdhetetlen férfiú írta meg, milyen gyarló és sérülékeny volt, milyen törékeny önbizalommal élt egykoron. A Várkonyi Benedek kiváló fordításában megjelent önéletrajz a zeneművészet főúri fenntartásának feudális világába is bevezet.
A zongorafenomén. Elérte a kívánt hatást
PROFIMEDIA
Rubinstein hihetetlen memóriája gyerekkorától (amikor Edvard Grieg Peer Gynt szvitjét a hangversenyről hazatérve az elejétől a végéig fejből lezongorázta) hosszú élete legvégéig megmaradt. Nyolcvanas évei derekán írta meg remek stílusban, a legapróbb részleteket is megjelenítve élete első három évtizedének történetét, és már a kilencvenen is túl fejezte be önéletírásának második kötetét, amelynek magyar kiadásában reménykedünk.
