„A Fidesz – politikai szervezetként – eddig sem kommentált, és a jövőben sem kíván kommentálni bírósági ítéleteket” – többször, több helyen idézték már ezt a 2009-es közleményt, amelyet a Magyar Gárda betiltását követően adott ki a párt. Az elmúlt 16 évben aztán sok minden megváltozott, például ennek az állításnak az igazságtartalma.
Az igazságszolgáltatás és a politikusok közötti konfliktusok nem számítanak újdonságnak. A kilencvenes években előfordult, hogy Solt Pálnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének kellett visszautasítania az Orbán-kormány MDF-es igazságügyi miniszterének, Dávid Ibolyának a kritikáját, de használt már kemény szavakat ítélet ellen Medgyessy Péter volt szocialista kormányfő is. A különbség legfeljebb annyi volt, hogy akkor még Mádl Ferenc köztársasági elnök fontosnak tartott kiadni egy közleményt, amelyben azt írta, „a közhatalom gyakorlóinak különös körültekintéssel szabad csak a bíróságok ítélkezésével kapcsolatban megnyilvánulni”. (Ezekről az esetekről ezen a linken olvashat szórakoztató összefoglalót.)
Az ítéletek nyilvános politikai kritikája tehát jól ismert, azok célja pedig általában a hatalom erősítése, hiszen minden ilyen megnyilvánulás az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat rombolja, ezáltal a bíróságokat gyengíti.
Az elmúlt egy, sőt már lassan két évben a Fidesz és kormánypárti politikusok azonban már nemcsak az ítéleteket kritizálják, hanem ennél messzebbre mentek: kampányeszköznek kezdték el használni a bíróságok elleni hangulatkeltést.
Amikor szükséges, a teljes fegyverarzenált bevetik az ellenségesnek gondolt bírák ellen, amikor viszont az érdekeik úgy diktálják, saját maguknak ellentmondva, teljes mellszélességgel állnak ki a bírói függetlenség mellett.
