Milyen a kapcsolata a magyar irodalommal?
Kertész Imrével fedeztem fel a magyar irodalmat. Húszéves lehettem, amikor a Sorstalanságot olvastam. Franciaországi sikereinek köszönhetően ismertem meg Márai Sándort A gyertyák csonkig égnek, Szabó Magdát Az ajtó című regénye révén. Az utóbbi években mai szerzők, Nádas Péter, Kransznahorkai László műveit is felfedeztem. Személyes ismeretség fűz Vámos Miklóshoz, akivel tavaly a svájci Jan Michalski Alapítvány ösztöndíjasaként találkoztam. Szakmai hiba a részemről, hogy még soha nem olvastam Esterházyt. Ígérem, bepótolom a lemaradást, mielőtt az otthonában, az emlékére létrehozott alkotóház vendége leszek. A Harmonia Caelestisszel kezdem a sort.
Mit érzett, amikor a magyarul most megjelenő Én uram és legyőzőm című regényéért 2021-ben megkapta a Francia Akadémia Nagydíját?
Arra inspirál, hogy gyönyörű könyveket írjak. Ne felejtsük el, hogy a legrégebbi és legrangosabb francia irodalmi elismerésről beszélünk, a díjazottak között sokakat csodálok, ilyen például Joseph Kessel, Patrick Modiano, Pierre Michon. Tizennyolc évesen kezdtem el írni, miután elolvastam Albert Cohen Az Úr szépe című monumentális művét, amely vitathatatlanul a szenvedélyes szerelem európai nagyregénye – 1968-ban ugyanezt a díjat nyerte el. Én meg fél évszázaddal később ott találtam magam a Francia Akadémia épületének kupolatermében, ugyanazzal a díjjal egy regényért, amelyik ugyanazt a témát dolgozza fel. Egyszerre megindító és ijesztő élmény volt számomra.
Mit profitál korábbi sportolói karrierjéből az íráshoz?
