Új filmje, a Jimmy Jaguár egy olyan világban játszódik, ahol úgy tűnik, csődöt mondott az igazságszolgáltatás, és a gonosztevőket nemhogy nem büntetik meg, de élik világukat, sőt még ki is tüntetik őket, a legfelsőbb szintekről vannak védve. Ebben a helyzetben már csak a természetfeletti segíthet helyrebillenteni az emberek igazságérzetét?
Hiszek az intézményrendszerben, például az igazságszolgáltatásban is, és éppen ezért izgatnak rajta a rések. Jimmy Jaguár egy szuperhős, akinek nincs teste, hanem mint a paraziták, hostokat keres és használ ahhoz, hogy a céljait elérje – ezt én végtelenül izgalmasnak tartom. Mivel a démon „csak” egy energia, ezért bárki blöffölheti, hogy benne van, pedig nincs, és fordítva: le lehet tagadni őt. Az ezekkel a helyzetekkel való játék szerintem elég jó terep egy high-concept sorozathoz. Szóval itt van ez a démon, és mit csinál? Igazságot szolgáltat, mert valakinek most már valamit csinálnia kell.
Amíg a Csak a szél tudatosan azzal a szándékkal készült, hogy egy egész országot megrázó bűncselekményre reflektáljon, addig a Jimmy Jaguárnál a véletlen alakította így. A filmben ugyanis mintha az utóbbi évek legsúlyosabb és legnagyobb hatású politikai botrányának előzménye sejlene fel, sok esetben egyértelműen beazonosítható karakterekkel. Csakhogy mindezt még a kegyelmi botrány kirobbanása előtt leforgatták. Milyen érzés volt 2024 februárjában arra döbbeni, hogy valósággá vált a forgatókönyve?
Hátborzongató érzés volt. De nem először éltünk át ilyet. A Rengeteg – Mindenhol látlak című filmnél, amivel Kizlinger Lilla Ezüst Medvét nyert, szintén volt egy hasonló szinkronicitás. Leforgattunk egy jelenetet, amit a Covid előtt írtunk három hónappal, és arról szólt, hogy egy gördeszkás lány beüti a fejét, és elkezd a jövőbe látni. Azt látja, hogy jönni fog egy vírus, és kipusztul tőle az emberiség. Amikor én vágtam ezt, a vágószobában már maszkban ültünk, mert megjelent a Covid. Újra kellett forgatnunk a jelenetet, mert olyan volt az egész, mintha egy nagyon idétlen reflexió lenne a Covidra – pedig nem, hiszen akkor az még nem is létezett, amikor megcsináltuk.
Nehéz megérteni, mi történik ilyenkor. Félelmetes. A Jimmy Jaguárt megírtam augusztusban, próbáltuk szeptemberben, leforgattuk októberben, és februárban jött a kegyelmi botrány. Hihetetlen volt.
Végül is megtartottam, mert a gyerekbántalmazás ügye nekem fontosabb, mint az aktuálpolitikai csatározás. Ráadásul a gyerekek ügye híd lehet: összekötheti a politikai oldalakat. Erre szükség van egy szakadékokkal teli országban.
Fliegauf Bence filmrendező, forgatókönyvíró
Fazekas István
Úgy tűnik, mintha üldöznék a szinkronicitások.
Hát, igen. Volt egy másik nagyon durva eset, egy jelenet, ami nem került bele a Rengeteg 2-be: arról szólt, hogy egy vélhetően veszett macska megkarmolja egy nő combját. A szerepet Kovács Patrícia alakította, éppen a lábát kötöztük a jelenethez, éjszaka volt, megszólalt a telefonom, felhívtak a nyári táborból. Azzal kezdte a tanár, hogy nyugi, nincs baj, de egy róka megkarmolta Jancsit, a fiamat, és most nem tudják, hogy veszett-e vagy sem. Ki volt hangosítva a hívás. El lehet képzelni a stábot. Azt hitték, hogy ez egy prank.
