A jogosítvány megszerzése sok fiatal életében mérföldkő, hiszen az autóvezetés képessége hatalmas szabadságot ad. A sikeres forgalmi vizsga után azonban sokan mégsem élnek ezzel a szabadsággal, mert félnek volánhoz ülni. A forgalomban eltöltött első néhány alkalom idején sokan szereznek negatív élményeket, amelyek később is meghatározzák a közlekedéshez való viszonyukat. Az is előfordul, hogy valaki ugyan megszerzi a jogosítványt, de később nem tesz szert rutinra, és amikor tényleg szüksége lenne a vezetési tudására, például mert bővül a család, már nem mer autót vezetni.
Köztük a negyvenes évei közepén járó Dezső is, aki, mint generációjában sokan, még gimnázium végén szerezte meg vezetői engedélyét, utána azonban 15 évig nem ült volán mögé. Később a sűrűsödő vidéki családlátogatások miatt úgy döntött, hogy beruház egy használt Toyota Priusba, és mellé 20 vezetésórát is vett egy oktatótól. A rutin hiánya azonban megmutatkozott: az egyik ilyen vidéki útról hazatérve egy felüljárón került balesetveszélyes helyzetbe.
„Későn vettem észre, hogy csak az egyik sáv járható, és jelzőlámpa irányítja a forgalmat. Miután elindult a szembe sor, megpróbáltam kitolatni, de a sötétben ráhajtottam a felüljáró félig lebontott szélére, így fennakadt a kerekem. Innentől se előre, se hátra, blokkoltam az egész felüljáró forgalmát, kocsikat, BKV-t, mindent. Szerencsére éppen arra járt egy tűzoltóautó, és a kedves tűzoltók megsajnáltak, kipattantak az autóból és felemelték a Priust, így végül el tudtam hajtani. Nem mondom, hogy ezután féltem vezetni, de éreztem, hogy nem vagyok jó sofőr. Amióta a párom is vezet, én már csak az anyósülésen utazom, és azt hiszem, ez mindenkinek jobb így” – foglalta össze.
