„Szívszaggató helyzet ez a szülőnek, hiszen formálisan szemben álló félként kénytelen fellépni, beperelni a cselekvőképtelen gyermekét, de sajnos ma ezt írják elő a jogszabályok” – így reagált a HVG-nek egy családjogi ügyekben ítélkező fővárosi bírónő, akit arra kértünk, kommentálja Piczkó Katalinnak a közösségi médiában a múlt héten nagyot futott, heves érzelmeket kiváltó bejegyzését. A foglalkozására nézve pszichiáter édesanya azzal a visszás helyzettel való szembesülése kapcsán osztotta meg fájdalmas gondolatait, hogy nemrég kiderült: a születése óta súlyos értelmi és testi fogyatékossággal élő, immár nagykorúvá váló gyermekét a jövőben csak akkor képviselheti az egészségügyben és más, hivatalos ügyekben, ha a bíróság őt jelöli ki a fiú gondnokának.
Az nem kérdés, hogy az anya, aki 18 éve szinte csak a gyerekének él, megkapja-e ezeket a jogokat, ám a magától értetődő döntéshez előbb meg kell járnia az igazságszolgáltatás útvesztőit. Lesz tárgyalás, ahol mindkét félnek meg kell jelennie és válaszolni a bíró által feltett kérdésekre. Csakhogy az ilyen helyzetekben, ahol cselekvőképtelen személy az alperes, ez meglehetősen abszurd. Balázs például egy lépést sem tud önállóan megtenni, epilepsziás, nem hall, nem beszél, érzelmeit artikulálatlan hangokkal fejezi ki.
Bár létezne más, emberségesebb út is a gondnokság alá helyezésre, az sem jelent igazi alternatívát. A gyámügy a szülő kérésére köteles ugyan elindítani a gondnokság alá helyezési eljárást – ez esetben a szülőket tanúként idézi be a bíróság –, ám azt a HVG által kérdezett bírónő is elismerte, és Piczkó Katalin is ilyen tapasztalatokat hallott sorstársaitól, hogy ez legalább egy, de akár több éven át húzódó eljárást jelent. Márpedig a 0–24 órában ellátásra szoruló beteg esetében naponta merülnek fel olyan ügyek, amelyekben intézkedni kell.
