Ha egy rántott hús, pardon: bécsiszelet, természetesen borjúból, vendéglőben feltálalva, pontosan úgy néz ki, mint a térképen Ausztrália, az meglepő. Ha másnap ugyanezen ételköltemény Portugália határait rajzolja ki, az már gyanút keltő. Ha viszont harmadnap, fenséges panírban, Itália csizmája kerül az asztalra – nos, akkor a véletlen kizárva. A rejtély feloldása pedig egyetlen név: Surek. Surek, a kést és a főzőkanalat boszorkányosan forgató szakácszseni.
A vázolt alapszituációból kerekedhetne kabarétréfa, kisjátékfilm, szövevényes krimi. A Melbourne-ben élő és alkotó Handi Péter a „gasztronómia mozarti figurájáról” végül groteszk kisregényt írt. Ebben a törzsvendég azzal hajszolja összeomlásba a konyhaművészt, hogy nem elégszik meg az elé tett húscsodákkal, újabb és újabb „országokat” rendel(ne).
Egyfajta önvallomás lenne az, hogy alkotni (sütni) csak benső indíttatásból lehet? – kérdeztük a közelmúltban megjelent Országos bécsiszelet című kötet szerzőjét. „Megtisztelő értelmezése ez a regénykémnek, bár jó néhány éve befejeztem, de még igen közel áll hozzám. Nagy kedvvel írtam, s úgy, hogy nem tudtam, hová is lyukadok ki, hová vezet majd a történet. Azt azért meg kell hogy jegyezzem, hogy ihletcsiszolóként nekem mindig nagyon fontos volt – na jó: lett volna –, hogy legyen leadási határidő.”
Efféle szorításban azonban élete majd kilenc évtizedében nemigen volt része a gyerekkora óta írónak, költőnek készülődő Handinak.
