Margaret Hilda Roberts egy dél-angliai kisvárosban, Granthamben született. Ott volt az apja fűszeres, polgármester és metodista prédikátor. Szigorú vallásos nevelésben részesítette őt a prédikátor atya, akinek boltjában az üzleti élet, a gazdálkodás problémavilágával is találkozott.
Engedelmes, jó kislány volt. Szorgalmasan tanult. Ösztöndíjjal felvették a régióban jó nevű Kesteven Grantham Leányiskolába. Középiskolai éveiben zongorázott, gyeplabdázott, úszott, kirándult és még költészettel is foglalkozott. A középiskola utolsó évében Head Girl volt, aki az iskola diákságát képviselte és felügyelte.
Kémiai ösztöndíjra pályázott az Oxfordi Egyetemre. Elutasították ugyan, de szerencséjére valaki visszalépett, és mégiscsak megkapta a lehetőséget. A kisvárosi kispolgárok mintagyereke ezen az úton felkapaszkodhatott az értelmiségi elitbe.
Margaret Thatcher 13 évesen
Wikimedia Commons
A kapaszkodás keretében csatlakozott az Oxfordi Egyetem Konzervatív Szövetségéhez, és ott olyan eredményesen tevékenykedett, hogy 1946-ban megválasztották a szövetség elnökének.
Már egyetemista korában is a konzervativizmusnak azt az ágát képviselte, amely az állami újraelosztás minimalizálását tartotta üdvösnek. Friedrich Hayek: Út a szolgasághoz című műve volt a vezérlő csillaga, amely szerint a kiterjedt központi újraelosztás az állam szolgaságába veti a polgárt.
1947-ben szerezte meg a diplomáját, majd a BX Plastics kutatóvegyészeként dolgozott Colchesterben. Itt is csatlakozott a helyi konzervatív egyesülethez. Még nem is volt a párt tagja, amikor 1950-ben elindították a párt színeiben a választásokon. A média – és a hatalomba visszatérő Winston Churchill – felfigyelt rá mint az egyetlen női, ráadásul legfiatalabb jelöltre.
Az 1950-51-es két választáson ugyan csökkentette körzetében a Munkáspárt előnyét a korábbi választásokhoz képest, de vesztett. A magánéletben és a társadalmi életben viszont annál többet nyert. 1949 februárjában egy konzervatív családi vacsorán találkozott egy nála tíz évvel idősebb, elvált, sikeres üzletemberrel, Denis Thatcherrel, aki ugyancsak konzervatív jelölt volt. 1951 decemberében összeházasodtak. Ebben az évben lett a Konzervatív Párt tagja.
A fiatalasszony beiratkozott egy jogi iskolába, és 1953-ban olyan diplomát szerzett, amellyel Nagy-Britanniában ügyvédként tevékenykedhetett. Jogi tanulmányait a férje finanszírozta. 1953 végén kissé idő előtt, császármetszéssel megszülettek ikergyermekei, Mark és Carol. A gyerekek lefoglalták őt néhány évre, így a politikai pályáján kis szünet következett.
1958-ban elnyerte a konzervatív párt jelöltségét, és London északi elővárosának, a túlnyomórészt jómódú, középosztálybeli választópolgárok lakta Finchley-nek a képviselőjeként 1959 októberében, nagyon keményen végigharcolt kampány után bejutott a képviselőházba. Maga mögé állította Finchley zsidó polgárait is, alapító tagja volt a Finchley Angol-Izraeli Barátság Ligájának.
Parlamenti szereplését azzal kezdte, hogy az ülések nyilvánosságát szorgalmazta, ami meg is valósult.
