A Roxette-turné első fele már lezajlott, a második etapot Budapesten kezdik. Ugyanaz volt a műsor Ausztráliában, mint hazai közönség előtt Svédországban?
Nagyjából ugyanaz. A turné lényege, hogy a Roxette-katalógust játsszuk mindenhol. Most még egy hétig próbálunk az őszi menet előtt, kipróbálunk egy-két másik dalt is, de a set list többé-kevésbé állandó.
Marie Fredriksson 2019-ben meghalt, a turnén Lena Philipsson énekel. Miért pont ő?
Az ismeretségünk a nyolcvanas évekre nyúlik vissza, amikor Lena befutott. Én írtam az első slágerének a szövegét. Tavaly készítettem egy svéd nyelvű duettalbumot, sok-sok énekessel. Lena is köztük volt. A stúdióban voltunk, és ahogy énekelni kezdett, a fejemhez kaptam, hogy te jó ég, Lenában megvan, minden, ami alkalmassá teszi, hogy a Roxette-dalokat énekelje.
Meg se fordult a fejemben, hogy találhatok valakit, aki úgy tud énekelni mint Marie.
Persze Lena egészen más személyiség, mint Marie, a stílusuk sem ugyanaz, de a hangjában, az előadói attitűdjében van valami, ami passzol a Roxette-dalokhoz. És ezek nem könnyen énekelhető dalok. Ott van a Queen of Rain, az It Must Have Been Love vagy a Listen to Your Heart – ezeket nehéz rendesen előadni.
Lena Philipsson és Per Gessle
Felix Hörhager/dpa Felix Hörhager / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Mi a legszembetűnőbb különbség Marie és Lena között?
Két merőben más stílus, két különböző természet. A Roxette előtt Marie sok jazzt és bluest énekelt, Lena inkább a pop felől jön, de rockot is nagyon tud énekelni. Vannak dalok, amiket Lena másképp énekel, mint Marie. A Milk and Toast and Honey vagy a Spending My Time az ő előadásában határozottan másként hat, de mégis felismerhető a Roxette-hangzás. Magam sem értem, hogy lehet, de így van.
