Jócskán benne vagyunk az őszben, ami elméletileg azt jelentené, hogy a kormányzati munka dandárja leend, jövőre választás, már 200 nap sincs addig, bele kellene húzni, hiszen – mint azt a honi politika vezetésre szerződött eleitől halljuk nap mint nap – tulajdonképpen kész a nagy mű, Magyarország gazdasága szárnyal, és Orbán Viktor furfangos elméjének köszönhetően sorra leszakadtak rólunk az úgynevezett nyugati országok, a Németországnak nevezett terület, a Franciaországnak nevezett terület, és ha jó értelmeztem a legutóbb nyilvánosan hazudozó kakamatyi szavait: az egész Európai Unió romokban hever, csak nálunk van olcsó rezsi, nálunk nem hőzöngenek migránshordák a köztereken (hogy aztán hazatérve nyirkos barlangjaikba, jóízűen megegyék a Bibliát!), az EU-ban bezzeg megrekedt a gazdaság, egy helyben topognak, és hamarosan követeket küldenek a Karmelita-kolostorba, hogy a fényességes tekintetű miniszterelnökünk vegye át országaik irányítását, különben éhen vesznek még a tavasz beállta előtt.
Minderről majdnem hivatalos papírja is lett a kormányzatnak, csak a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai egy műszaki hiba következtében sikeresen passzírozták át a lakosság jelentős részét a szegénységi küszöb fölé, csak aztán annyira ordító volt a hamisítás tévedés, rajtuk röhögött mindenki a régióban, aki háromig tud számolni, úgyhogy korrigáltak, de persze nem azért, mert hülyén hamisítottak tévedtek, hanem mert egyébként is esedékes volt az éves felülvizsgálat, és – mit ad isten!? – kiderült, hogy mégsem voltak ezrével olyan honfitársaink, akiknek a nettója nagyobb volt a bruttónál, mert az Adóhivatal – számtalan jó szokása mellett – viszonylag ritkán utal vissza több adót, mint amennyit az alany befizetett.
