Hogy hogyan is kerülnek a mai Magyarországra a sírból kikelt és bosszút követelő betyárok, azt egy Pintér Béla-előadás esetében tulajdonképpen nem is kérné számon senki. De hogy hogyan is kerülnek ezek a betyárok a NER-től indulva kitérők nélkül a japán középkorba, az már Pintér-mércével is eggyel nehezebben megválaszolható kérdés.
Ez a Pintér Béla és Társulata új előadása, a Kabuki: egy nehezen megválaszolható kérdés.
Vagy ha tetszik, lázálom. Vagy elmebeteg képzelgés, hogy az előadásban sokszor – egyébként inkább pozitív konnotációban, a zsenialitással összefüggésben – megjelenő szónál, az elmebetegségnél maradjunk. Vagy színes katyvasz: ha az elmebetegnek van pozitív értelme, legyen ennek is.
Molnár Zsófia
Pintér Béla az elmúlt években – legkésőbb 2021, a Marshal Fifty-Six óta – szakított azzal a magyar színházi hagyománnyal, ami szerint a színpad szent, és egy ilyesfajta szentélyben nem lehet helye olyan talmi dolgoknak, mint a magyar politikusok nevei, címei és attribútumai, ehelyett teljesen más témákról kell előadásokat csinálni, amelyekből a közönség majd kiérti, hogy III. Richárd az valójában Orbán Viktor, vagy „bátrabb” esetben történik egy kikacsintás egy napi sajtóhírre való utalás formájában, és akkor a színháznéző boldog, hogy na lám, az alkotók is úgy gondolják, hogy a tolvaj, csaló, korrupt, népnyomorító politikus bizony bitang ember, ma is jól megmutattuk nekik. Nem: Pintér, ha Orbán Viktorról akar beszélni, akkor a színpadon a szereplők azt fogják mondani, hogy Orbán Viktor, ha meg a NER-ről, akkor azt, hogy NER.
És mégsem szakadt le a színpad Pintérék alatt.
Sőt kevesebb támogatást se kapnak Orbánéktól, mint a többiek, akik szintén semennyit se, pedig ők csak utaltak rá, és mégis.
Így aztán nem csoda, hogy a Kabukinak nagyjából a harmadik percében jelenik meg először a NER egy oligarchája, és kábé a hatodikban hangzik el először, hogy Hatvanpuszta, még ha a beszélők először össze is keverik Hetvenmezővel és Ötvenréttel, de hát a beszélő csaknem kétszáz éve halott, ennyi engedtessék meg neki. Egy kistelepülési tájházban vagyunk, nem messze egy akkugyártól, ahol a fideszes polgármester nem akarta támogatni a nem annyira fideszes kulturális menedzser által nyitott kiállítást, de a NER ide látogató magas rangú tisztségviselőjének, aki egyébként minden útjára el szokta kísérni a Főnököt, lenne egy vissza nem utasítható ajánlata, csak egy egész kis szívességet kérne érte cserébe.
