Turul, turán, libertás, máriás – számtalan név keringett a levegőben száz évvel ezelőtt, amikor a kormány arról döntött, milyen pénznemmel váltsák le a koronát. Egészen pontosan a kormány 1925. október 16-án lezajlott éjszakai ülésén végül a névről még nem döntöttek, csak az új pénz bevezetéséről, a keresztelőre a következő ülésig kellett várni: ekkor született meg a pengő.
Volt is vita arról, hogy kitől származik a pengő elnevezés. Prónay György báró, a miniszterelnöki hivatal államtitkára magának tulajdonította a gondolatot, mire Török Lajos szabadalmi ügyvivő rögvest sajtó helyreigazítást kért, mondván ő már korábban kifejtette több potentát előtt, miért kell az új pénzt pengőnek hívni.
A váltópénz neve még később, a képviselőházban dőlt el: a Bud János pénzügyminiszter által benyújtott törvényjavaslatban még garas volt a váltópénz, csak a vita során módosították azt fillérre. Mondhatni: letették a garast.
Sokan megkérdőjelezték, hogy egyáltalán szükség van-e teljesen új pénzre. Azt senki nem vitatta, hogy a Nagy Háború, a forradalmak és Trianon után bekövetkezett hiperinfláció ellehetetlenítette a koronát. Pénzérmék már nem is voltak forgalomban. De a stabilizáció már megtörtént.
1924-ben létrehozták a Magyar Nemzeti Bankot, Magyarország önálló jegybankját, amelyet oly hevesen követeltek a függetlenségi politikusok a dualizmus korában. Ennek élére a nagy tekintélynek örvendő, kiváló pénzügyi szakembert, Popovics Sándort, az osztrák-magyar közös jegybank egykori főkormányzóját, Wekerle Sándor harmadik kormányának pénzügyminiszterét állították. A jegybankot felruházták a pénzkibocsátás monopóliumával, a korona stabilizációs árfolyamát pedig az angol fonthoz kötötték.
Dr. Popovics Sándor pénzügyminiszter, a Magyar Nemzeti Bank első elnöke
Wikimedia Commons
Már letárgyalták a 307 millió aranykorona értékű népszövetségi kölcsönt, a gazdasági stabilizáció fedezetét is. Ennek nagyobb részét Anglia biztosította, de az Egyesült Államok, Olaszország és Svájc is jelentős összeggel járult hozzá. Magyarország elfogadta a kölcsön feltételeként, hogy az ország gazdaságpolitikáját meghatározott ideig a Népszövetség, annak képviseletében Jeremias Smith népszövetségi megbízott felügyelje. Az új pénzre vonatkozó döntéseket is neki kellett jóváhagynia.
Ekkor már létezett az értékálló, aranyalapú Aranykorona is, amely az infláció megállítása után 14 500 koronát ért. Éppenséggel az Aranykoronát is meg lehetett volna tenni általános fizetőeszköznek; többen emellett voltak, kiváltképp a vállalkozók, mert tartottak az átállás bonyodalmaitól és kockázataitól.
