Már 8 perce és 38 másodperce tart az Annie Hall című film, amikor megjelenik a címszereplő. Zaklatott, fáj a feje, mert megjött vagy nem jött meg, és egyáltalán: sugárzik róla, hogy a legtöbb dologhoz nincs kedve, egy moziban négy óra nácizmushoz pedig semmiképp.
Diane Keatonnak csak ahhoz volt kedve, hogy elkapja a pillanatot, és ha már megvolt – megőrizze örökre. 1977-ben két film készült, amelyek soha nem mennek ki a divatból. A másik a Csillagok háborúja. A Csillagok háborúja rajongói köré egész csillogó univerzum szerveződött, az Annie Hall rajongói elférnek egy kisbolygón, de nem is vágynak többre, és ennek a bolygónak a ragyogása élteti őket. A Csillagok háborúja vallás és a filmbirodalom bevételtermelő kolosszusa. Az Annie Hall inkább mantra: a legkevesebb pénzt hozta az Oscar-díjat nyert filmek közül, de mélyen behatolt a szívekbe, és ott is maradt.
Diane Keaton abban az értelemben nem volt sztár, hogy róla szóltak a hírek – a filmek szóltak róla.
