Hiába bolydult fel a nemzetközi és a magyar média is a tervezett budapesti Trump–Putyin-béketárgyalás hírére, valójában az elejétől tudható volt, hogy a randevú nem végződhet jól. Az esemény pontosan illeszkedett abba a bonyolult párkapcsolati mintába, amelyben fél éve vergődik az amerikai elnök és orosz partnere. Az egyetlen meglepő elem talán az volt, hogy a reményteli, romantikus szakasz ezúttal már 72 óráig sem tartott, mert a budapesti találkozó végül elmaradt.
A kudarc persze ezúttal is kiakasztotta Donald Trumpot, aki az ilyenkor szokásos módon durcásan vagdalkozni kezdett, és bejelentett egy sor vadonatúj szankciót Oroszország ellen. Rászálltak például a két legnagyobb orosz olajvállalatra, a Rosznyeftyre és a Lukoilra.
Megoldást ezektől a fontos, de koordinálatlan lépésektől se várjunk, és mindezt nem a kiábrándultság mondatja velem, hanem az egyre világosabb tény, hogy az amerikai elnök béketeremtő próbálkozásai hibás feltételezéseken nyugszanak. Így pedig nem meglepő, hogy végül minden kísérlete kudarcba fullad.
Mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy miben látja rosszul az oroszokat Trump és ingatlanüzleteken edződött stábja, gyorsan fussunk végig az amerikai vezetés próbálkozásain. Így érezhető lesz, hogy hiába ostromolja Trump egy szerelmes férfi lendületével a kacér Putyint, ha sokadszor sem veszi észre, hogy választottja nem arra gerjed, amire gondolná.
- Márciusban Trump másfél órát beszélt Putyinnal telefonon, megállapodva arról, hogy a harcoló felek 30 napig nem támadják az energetikai infrastruktúrát. Az oroszok néhány órán belül szegték meg ezt a megállapodást.
- Májusban zajlott a következő, Trump által „kiválónak” nevezett telefonbeszélgetés, amelyet azonban nem béke követett, hanem az oroszok erősödő támadásai a frontvonalon.
- Júliusban kétszer is csevegtek egymással a felek. Az első béketelefon után Oroszország rekordmennyiségű drónnal szórta meg Ukrajnát és az eddig kevéssé támadott fővárost, Kijevet is. A második békehívás után Trump dühösen 50 napos ultimátumot adott Putyinnak, amit később két hétre csökkentett.
- És mi történt a határidő lejártával? Putyin szankciók helyett meghívást kapott Alaszkába, ahol vörös szőnyegen parádézva mutathatta meg, hogy Oroszország és az Egyesült Államok szerinte egyenlő játékosok, ő maga pedig nincs is kirekesztve a nyugati világból. A találkozó eredménye: az orosz elnök nem sokkal a hazaérkezése után újabb támadási hullámot indított, civil célpontok tucatjait rombolva le Ukrajnában.
A fentiek után Trump még mindig nem a világ józan, békeszerető és valós súlyt képviselő országaival ült le tárgyalni, hanem októberben ismét rácsörgött Vlagyimir Putyinra, hogy aztán büszkén jelentse be: hamarosan Budapesten dolgozzák ki a békét. A szerelmes Trump reményeit megint a valóság hűtötte le. Putyin minden fenyegetés és hízelgés ellenére egy tapodtat sem mozdult el kezdeti álláspontjáról, így a találkozó már a külügyminiszteri egyeztetésnél megbukott.
Kihasználva azt a rövid időt, amíg Trump nem nyomasztja Putyint újabb félreérthetetlen ajánlataival, gyorsan térjünk a lényegre.
Miért kudarcra ítélt az amerikai elnök minden kezdeményezése, amely az ingatlanbizniszben bejáratott, a közös érdekeket kereső módon teremtene békét?
A kudarcok mögött nem szimpla diplomáciai ügyetlenség, hanem egy mély félreértés áll.
