Két regény után novelláskötettel jelentkezett. Miért ezt a kevésbé népszerű, nehezebben eladható műfajt választotta?
Az embereknek egyre kevesebb az idejük hosszú regényeket olvasni. Hajlamos vagyok komplex univerzumokat kitalálni, de nem feltétlenül van az olvasónak ideje és energiája ezekben velem tartani. Észre sem veszem, és építek egy akkora univerzumot, amiben már csak én vagyok otthon. A könyvben olvasható rövidebb írások egy része már régóta készen volt, az egyikből nőtt ki az első regényem, a skandináv krimiparódia. Elővettem ezeket az írásokat a saját szórakoztatásomra, és elkezdtem őket úgy élvezni, mintha egy másik humorista írta volna. Javítgattam, átírogattam őket, aztán már tudatosan törekedtem arra, hogy több hasonlót írjak.
Egy humoristától nem regényt várnak elsősorban, a külföldi humoristák is főleg humoreszkeket, rövid szösszeneteket írnak. Tőlem is megszokták az emberek a színpadon, hogy felkapok ötleteket, megforgatom őket, majd jön a következő. Inkább az volt a kakukktojás, hogy az első két könyvem regény lett.
„Az első könyvemnél éveken át ültem az ötleten, aztán évekig azt állítottam, hogy írok” – nyilatkozta. Az új könyvben is szó van a határidő okozta kínokról. Ennyire nehéz az írás?
Most is ez történt, sokáig azt állítottam, hogy írok, de akkor még nem voltam leszerződve a kiadóval. Az nehezen megy, amikor csak megígérem, hogy jó, majd csinálok valamit. Akkor fordulnak komolyra a dolgok, amikor leszerződik az ember, és már karakterszámokról van szó, ilyenkor bekapcsol a mérnöki agyam, elkezdem számolni, hogy naponta hány karaktert kéne leütni, hogy kész legyek, ami aztán sosem történik meg így.
„A szerző továbbhalad az Örkény és Karinthy által kijelölt úton” – írja a kiadója. Ők adják a fő inspirációt?
Ez Cserna-Szabó András szerkesztő hízelgő, szépen hangzó megállapítása, és
nyilván nem fogok elugrani egy ilyen dicséret elől.
Ők a magyar humoros irodalom két nagy pillére. Örkény a formai dolgok miatt merülhetett fel, Karinthy pedig a végtelen játékossága miatt hízelgő hasonlat, nem nagyon van olyan, amit nem ő talált ki a magyar humorban. De soha nem úgy ülök neki semminek, hogy na, akkor őket fogom követni.
Azokat a szerzőket, akiket parodizál az írásaiban Agatha Christie-től Kazinczy Ferencig, azért veszi elő, mert szereti a munkáikat?
