„Magyarország és az EU viszonya végletesen megromlott” – ezzel a megállapítással kezdi a Sodródás egy szakadék felé? című, a Kopint-Tárkinál megjelent tanulmányát. Mi a végletes ebben?
Az unió eddigi történetében ez a leghosszabb és legmélyebb konfliktus egy tagállam és az EU között. A 2010-es évek elején kezdődött, amikor a magyar alaptörvény illiberális irányban eltért az uniós értékrendtől. Az aggályokat először az Európai Parlament által 2013-ban elfogadott Tavares-jelentés foglalta össze. A konfliktusok a 2015-ös migránsválság idején súlyosbodtak, a 2018-as Sargentini-jelentés nyomán az EP elindította a hetes cikkely szerinti eljárást. A 2021–2027-es költségvetésbe pedig beépítették az úgynevezett kondicionalitási alapelveket, azóta a támogatások folyósításának nem csupán szakmapolitikai feltételei vannak, hanem a jogállamisági normáknak való megfelelés is követelmény. A rendszerszintű jogállamisági problémák miatt az EU 2022-ben elindította a jogállamisági eljárást, az év végén az Európai Tanács felfüggesztette a kohéziós támogatások 55 százalékát. Egyre kevesebb felzárkóztatási, azaz kohéziós támogatás érkezik, jövőre Magyarország azzal szembesülhet, hogy a helyreállítási alap pénzéhez és hiteléhez sem fér hozzá.
A kettő együtt mekkora forrásvesztést jelenthet?
Megközelíti a 18–20 milliárd eurót, amit naponta egymillió euróval emel az a büntetés, amely az Európai Bíróság menekültügyi határozatának végre nem hajtása miatt terheli az országot. Az EU pénzforgalmi adatai szerint 2023-ig évente az uniós támogatások és a magyar befizetések egyenlegeként a GDP 2,5–3 százaléka folyt be uniós támogatásként, ez 2024-ben 1 százalék alá csökkent. Az MNB eredményszemléletű fizetésimérleg-statisztikája szerint 2023-ban a GDP 1,2 százalékára, 2024-ben 0,8 százalékára, az idei év első felében 0,6 százalékára apadt, szűkítve a gazdasági növekedés lehetőségét.
Gulácsi Gábor: Az egységes belső európai piac eredménye, hogy nemcsak a német autóipar, hanem kínai és koreai cégek is jönnek Magyarországra
Jakó Barbara
Egyre többen latolgatják az EU-ból való önkéntes vagy kényszerű távozás következményeit. A veszteségek számbavételéhez abból lehet kiindulni, hogy milyen előnyökkel jár a tagság. Ez hogyan összegezhető?
Meghökkentő a különbség abban, ahogy ezt a hazai és ahogy a nemzetközi szakirodalom taglalja.
A nemzetközi szakirodalom és az EU összegzése szerint a tagállami előnyök messze nem merülnek ki a támogatásokban, sokkal nagyobb jelentősége van az egységes belső piacnak, a schengeni tagságnak, a szerteágazó kereskedelempolitikai megállapodásoknak és az euróövezet létének. Mindezek haszna még a nettó támogatott tagállamok esetében is jóval bőségesebb a támogatásokénál.
Az utóbbiak számszerűsíthetők: 2004 és 2023 között, 20 év alatt 45 milliárd euró tőke és közel 18 milliárd euró jövedelemtámogatás folyt be. Milyen mérhető előnyöket jelent az egységes piac?
Növeli az egyes nemzetgazdaságokban megtermelt hozzáadott értéket. A modellszámítások alapján a kisebb országokban ez a hatás az éves nemzeti jövedelem 7–10 százaléka, a nagyobbakban 4–5 százalék. Magyarország az előbbi csoportba tartozik. Maximálisan érződik, hogy a kisebb országok hatalmas belső piachoz férnek hozzá akadálytalanul, telephelyet kínálva az odatelepülő vállalatok számára. A 2021–2027-es hétéves költségvetés előkészítő anyagában az egyik fontos adatsor arra vonatkozott, hogy az egységes belső piac mennyivel járul hozzá az egyes országok jólétéhez.
E szerint Magyarország 2018-as nemzeti jövedelmét közel 11 százalékkal növelte, hogy az egységes belső piac tagja, szabad az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke áramlása.
Orbán Viktor tisztában van ezzel?
