Az EXTÁZIS című nagylemezedre az utóbbi évek legőszintébb alkotásaként hivatkozol. Aki ismer, tudja, hogy mind a számaidban, mind az interjúidban nyíltan vállaltad mindig is a különböző küzdelmeidet, függőségeidet. Mennyiben jelent ez az album szintlépést?
Furcsa, mert néha azt gondolom, hogy kicsit túllőttem a célon, belém hasít, hogy vajon nem lettem-e túlságosan kitárulkozó. De egyrészt az albumon szereplő témákkal már korábban is foglalkoztam, másrészt úgy éreztem, hogy ha minden oldalról be akarom mutatni a függőséget, hogy hogyan álltak össze a kirakós darabjai, akkor nem lehet maszatolni, muszáj a velejéig hatolni. Bízom abban is, hogy akik hasonló dolgokkal küzdenek, tudnak azonosulni vele, ahogyan a hozzátartozóik is, sőt azt remélem, hogy a szélesebb tömegek is tudnak kapcsolódási pontokat találni ezekhez a dalokhoz.

Van bármilyen olyan téma, aminél meghúzod a határt, amiről úgy gondolod, hogy nem tárod a nyilvánosság elé?
Nagyon elmosódtak nálam a határok, és nem is biztos, hogy meg tudnék nevezni olyan pontot, amit ne léptem volna át magammal kapcsolatban. Egy interjúban például megkérdezték, mikor vettem észre magamon, hogy alkoholista vagyok, noha előtte erről sosem beszéltem igazán, ahogyan arról sem volt könnyű megnyílni, hogy már elváltam egyszer, de megtettem. Hirtelen nem is tudnám megmondani, mi az, amiről nem beszéltem, de biztos, hogy az élet fog gurítani majd új problémákat, mire az új lemezen kell majd dolgoznom. Ezek a pályák sosem befejezettek.
Lehet, hogy most úgy érzem, pontot tettem a generációs traumákkal és az alkoholfüggőséggel vívott harcom végére, de ha lesz egy gyerekem, akkor kiderülhet, hogy a régi mintákat valójában nem is zártam le, hanem majd akkor kell megküzdeni velük igazán.
Sokan vannak, akik nem tudják megfogalmazni, felvállalni a belső harcaikat. A férfiak lelki egészsége különösen tabutémának számít, nekik sokszor nehezebb megnyílniuk, elindulniuk a gyógyulás útján. Kaptál visszajelzéseket arról, hogy valakinek te segítettél abban, hogy szembesüljön a problémáival, például az alkoholfüggőséggel?
Nagyon sokaktól kaptam meg, hogy ők ugyanazzal küzdenek, mint én. Volt, aki érdeklődött a pszichoterápiás intézet iránt, ahol voltam, és akadtak olyanok is, akik azt mondták, hogy szerepem van abban, hogy józanok lettek. Szinte hihetetlen volt, hogy ekkora hatást tudtam kiváltani, hogy van eredménye annak, ha nyilvánosságban felhívjuk a figyelmet bizonyos problémákra. Beszéltem korábban is arról, hogy járok addiktológushoz, illetve önsegítő csoportokba is, és ott is előfordul, hogy ülés után odajönnek megköszönni a megosztásomat, mert tudtak vele azonosulni. Mindez segít abban, hogy józan tudjak maradni.
Nemcsak magadat analizálod, hanem a rendszert is kritizálod a számaidban. Melyik miatt ért nagyobb retorzió, ha ért egyáltalán?