Trilógiájának most megjelent második kötetében nem ott veszi fel a fonalat, ahol az első, a Kitelepítés végén letette. Miért döntött így?
A regény anyaga már korábban megvolt, mint a Kitelepítés, ugyanakkor a története részint párhuzamos azzal, amennyiben az apám perében elítélt férfiak és nők a szereplői. De előzményeket is elbeszél az Illegalisták, az 1940-es évek nagyváradi gettójáig is visszanyúlok a történetben, mert a főhősök életének a megértéséhez szükséges látni, hogy Dr. Szép Lukács és Szentéletű Ferenc milyen utat járt be. Az ellenállás különböző formáit vizsgálja a regény, így a vallási természetű ellenállást is, ami a diktatúrában nagy jelentőségű lehet. A vallási szférának eredendően az volna a feladata, hogy a hatalomnak könyörtelenül tükröt tartson, és hatalom nélküli hatalomként legyen jelen a társadalomban. A gyöngeség hatalmaként.
Mikor állt szemben hosszasan az egyház a világi hatalommal, ahogy az Illegalistákban történik?
Találni ilyen időszakokat, bár mindig hamar véget értek. Ezeket azonban nem a tartamuk szerint ítélhetjük meg, hanem a jelentőségük és a kisugárzásuk alapján. Számomra az egyik legnagyobb példája ennek a náci Németországban Dietrich Bonhoeffer, aki lelkészként egyházszakadást idézett elő, mert nem volt hajlandó kiszolgálni a fennálló hatalmat, részt vett az ellenállási mozgalomban, és a Hitler-ellenes összeesküvésnek is tagja volt. A XX. század egyik legnagyobb teológiai gondolkodója nem tudta befejezni az életművét, Heinrich Himmler személyes parancsára végezték ki, amikor már hallani lehetett a börtöncellában a szövetséges csapatok bombáinak hangját.
