Ahogy figyeltem a Tisza-adatbotrány kampányra gyakorolt hatását, folyton ugyanoda lyukadtam ki:
Mit jelent ma itthon a jogállam, ha egyáltalán bármit?
Sajnos baromi elcsépelt fogalom lett belőle. Olyan, mint a szuverenitás a kormányoldalon. Tudjuk, hogy papíron valami fontos és jó dolog, de azt is, hogy az egyik vagy a másik oldalról nézve az egyik vagy a másik fogalom ócska hivatkozási alappá züllött le. Legyen szó ügyészségi semmittevésről vagy éppen Kövér László bajuszpödrő lépéseiről, a jog hatalma és jelentősége látszólag egyre csak párolog a semmibe – mégis, sosem vész el teljesen, csupán átalakul.
Káoszállam
A jogállam angolszász megfelelőjeként általában a rule of law kifejezést említik a különféle alkotmányjogi tankönyvek – mindig hozzáfűzve, hogy bár rokon fogalomról van szó, mégsem teljesen azonos. Tükörfordításban a jog uralmát jelenti, ami talán segít megérteni, mire gondolt a költő: elsősorban a konkrét személyek, intézmények uralma felett uralkodó jogra.
A jog ereje viszont lassan elfogy, ha egy hatalmi rendszerben a személyek és intézmények kénye-kedve elkezd fontosabbá, sőt felsőbbrendűvé válni a törvényeknél.
Idővel az is bekövetkezhet, hogy már a jogi normák is meghajolnak az önkény előtt. Ebből pedig következik, hogy a jogtól elragadott pole-pozíció nem megsemmisül, hanem átalakul – és máshova, mások kezébe kerül.
Mi a jogállam?
Az európai kontinentális jogi hagyományból származó „jogállam” fogalom elsősorban konkrétabb intézményi garanciákat hangsúlyoz: például a hatalommegosztást vagy a kézzelfogható formába öntött alapjogok állami védelmét. A rule of law ezzel szemben valamivel absztraktabb tényezőkre világít rá, ahogyan a hatalom joghoz kötöttségét és ezáltal kiszámíthatóságát, továbbá a jog mindenekfelett álló helyzetét jeleníti meg.
