Jó pár évtized telt el, mióta nem hallhatott a világ a hatvanas-hetvenes években varietésztárnak számító Kessler nővérekről, a héten azonban szomorú hírt közölt róluk a Bild: Alice és Ellen Kessler 89 éves korukban együtt haltak meg München közeli otthonukban. Az is kiderült, hogy az ikrek asszisztált öngyilkosságot követtek el.
A nagy port kavart hír után újra reflektorfénybe került az asszisztált öngyilkosság, vagyis az eutanázia problémája Németországban. Ahogyan a Spiegel is írja a cikkében, a közös halált választó testvérek egy meglehetősen vitatott szervezet segítségével valósították meg a tervüket, amire minden bizonnyal már hónapok óta készültek.
Mi az az asszisztált eutanázia?
A törvényesen elkövetett öngyilkosságnak több kategóriája is létezik, ezeket aktív, passzív, illetve asszisztált eutanáziának nevezzük. Az aktív verzió áll talán a leghevesebb viták kereszttüzében, lévén, hogy itt egy orvos vagy egy hozzátartozó tevőlegesen közreműködik az érintett halálában, tehát, jogi értelemben szándékos emberölést követ el. Az eutanázia ezen formája a világ legtöbb országában bűncselekménynek számít, többek között Németországban is. Legális ugyanakkor több európai országban (Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban és Spanyolországban).
A passzív eutanázia ezzel szemben a fejlett világ nagy részén, így Magyarországon is legális. Ez lényegében arra ad lehetőséget, hogy ha egy beteg elutasíthatja az életmentő, vagy pontosabban az életet meghosszabbító kezeléseket, akkor kezelője tiszteletben tarthatja ezt.
Az asszisztált eutanázia az aktív és a passzív stációk között helyezkedik el, ahol a közreműködő fél a körülmények megteremtésében nyújt segítséget, de a végső tettet, tehát az élet kioltását az érintettnek kell elvégeznie. Ha azonban maradunk az aktív eutanázia jogi értelmezésénél, miszerint az szándékos emberölés, úgy az asszisztált eutanáziában való részvétel ugyanezen gondolati síkon legalábbis bűnsegéddé teszi a közreműködőt.
Mindezt azonban kár volna valamilyen univerzálisan kötelező, áthághatatlan erkölcsi törvényként kezelni, hiszen az emberölés a civilizációnk történetében egy pillanatig sem volt százszázalékosan kriminalizálva.
Az élet szentségét számtalan esetben előzheti meg még ma is a közérdek.
A rendőr végezhet a fegyveres bűnözővel, háborús helyzetben le lehet lőni az ellenséget, vagy azokban az országokban, ahol létezik halálbüntetés, az ítéletvégrehajtó(k) kivégezheti(k) a halálraítélteket.
A kérdés ebben az esetben inkább az, hogy az élethez való jogot erősebbnek tekintjük-e, mint az élet méltósággal való befejezésének jogát? A kérdést könnyebb feltenni, mint megválaszolni, korábban, Karsai Dániel ügye miatt a HVG felületén is zajlott erről egy igen tanulságos vita, ahol többek között Visky András, Csányi Vilmos, Beer Miklós és Kis János is kifejtették gondolataikat.
Egyvalami viszont bizonyos, ha egy társadalom lehetőséget nyújt a tagjainak, hogy a kegyes halált válasszák, akkor annak egyértelmű jogszabályi hátteret kell teremteni és meg kell határozni, hogy kik, milyen feltételek mellett jogosultak meghozni ezt a súlyos döntést. Amennyiben ez elmarad, az könnyen vezethet visszaélésekhez.
Egy törvényi keretek nélküli legális cselekedet
Azért fontos ezt ilyen részletességgel körüljárni, mert a törvényi hiányosságok az asszisztált eutanáziával kapcsolatban több országban is fennállnak. Ilyen hely Olaszország, Észtország és Németország is.
