Immár két irodalmi Nobel-díjas írónk is van. Nyilván érdemes lenne mind a kettőről, legalább a középiskolában beszélni, de főleg Krasznahorkai László regényei nem könnyű szövegek, a diákoktól elég messze állnak. Hogyan lehetne mégis becsempészni a magyarórákra?
Szerintem elvárható minden magyartanártól, hogy beszéljen a diákokkal Krasznahorkairól és a Nobel-díjról. De ennél többet nem biztos, hogy tenni kell. Amikor harmadszor lett olimpiai bajnok a vízilabda válogatott, akkor sem lett kötelező minden iskolában a vízilabda. Amikor Karikó Katalin megkapta a Nobel-díjat, nem kezdte el minden biológiatanár magyarázni mindenkinek az átalakított RNS viselkedését. Nyilván elmondták, hogy van új magyar Nobel-díjasunk, olimpiai bajnok vízilabdacsapatunk. Kérdés, hogy dolgunk-e egy Nobel-díjas író műveit tanítani.
Igen, ez az én kérdésem is.
A Nobel-díj bejelentése után több lapban is olvastam azt az javaslatot, hogy azonnal legyen kötelező olvasmány valamelyik Krasznahorkai-mű.
De miért is kellene kötelezővé tenni?
Vannak magyartanárok, akik szerint valamennyit meg lehet és kell mutatni Krasznahorkai életművéből a diákoknak. Megjegyzem, eddig is meg lehetett volna, de eddig nem sokaknak jutott eszébe. Vannak olyan középiskolák, ahol olvasók a gyerekek, jobban felkészültek, motiváltak (persze nyilván összefügg azzal, hogy szerencsés szociokulturális hátterű családba születtek), ezekben az iskolákban elő lehet venni egy-egy rövidebb Krasznahorkai-szöveget. És van egy csomó olyan iskola, ahol teljesen értelmetlen lenne. Most a magyar iskolában annyira szabályozva van minden, hogy tanári autonómiáról nem lehet beszélni. Ezért nemigen vannak döntési helyzetben a magyartanárok sem.
Schiller Mariann
Schiller Mariann
Ön mit mondott az osztályainak a Nobel-hír után?
Csütörtökön jelentették be a hírt. Aznap az éjszakámat azzal töltöttem, hogy keressek egy-két mondatot vagy bekezdést, amit másnap a nyolcadikosaimnak megmutathatok. Tudni kell, hogy én az ELTE Radnótiban tanítok, ott azért volna erre fogadókészség a gyerekek részéről. Meg kell mondanom, nem nagyon találtam megfelelő szöveget. Aztán a hétvégén rátaláltam a Herman, a vadőr című novellára, azt szerintem például fel lehet dolgozni néhány középiskolában. Egyébként is rettenetesen hiányzik a kortárs irodalom a magyarórákról. Ezen nem segít az újabb Nobel-díj. Az irodalmat úgy kellene megmutatni a gyerekeknek, hogy az egy élő dolog, nem egy poros múzeum. Erre a mostani Nemzeti alaptanterv (Nat) nem nagyon ad lehetőséget. De azt is gondolom, hogy nem kell mindenkinek minden írót olvasnia. Mostanában kollégák, ismerősök is kérdezik tőlem, hogy „mennyire ciki az, hogy én még nem olvastam Krasznahorkait?”. Ez egyáltalán nem ciki. Olvastak mást.
