Aranyozott márványborítású falak. Égbe nyúló azúrkupola. Nehéz brokátok. Káprázatosan csillogó kristályok. Fenséges tér, otthon van benne két birodalmi vezér. Kezet szorítanak egymással erősen. Mosolygósak, elegánsak. Acélosan, elszántan a jövőbe (és főleg a kamerába) tekintenek. Előttük Boszporusz – végtelen lehetőségek habjai. Vijjogva magasba reppenő sirályok. Történelmi idők hírnökei.
Magyarország országimázs filmje is lehetne az Orbán Viktor isztambuli látogatásáról forgatott kis propagandabeszámoló. Mesterin összevágott hangulatkép! Mennyi nagyság, mennyi kellem! És mégis annyira emberi! Egyetlen képkocka erejéig még a fekete öltönyös, fehér inges Semjén Zsolt is visszamosolyog a historikus tablóról. Szelíd öntudattal a jámbor, hithű fegyverhordozó. A következő snitten fekete-fehér bundás isztambuli kiscica hunyorog ránk. Tisztára, mint a miniszterelnök-helyettes úr! Mennyi szív, mennyi játékos kedvesség lakozik itten?
Ne álljunk meg Orbán Viktor propagandistáinak kamerakezelésénél.
Az isztambuli birodalmi mozival egyidőben másik film is forog. Miközben Orbán Viktor Erdogannal parolázik a Boszporusz partján, aközben újabb Szőlő utcai dokumentumok kerülnek elő. Valószínűleg térfigyelő kamera felvételei. Rajta kamaszok, és felnőttek – utóbbiak egyenruhában. Néma film. Nincs kellemes aláfestő zene, mint a miniszterelnöki mesevideón. Szmokingos karmester sincs, nem zümmög halkan a háttérben lágyan a török pengetős baglama. Csak látjuk, de nem halljuk, hogy a felnőttek ordítanak. Eltorzult arccal üvöltenek bele a kamaszok arcába. Majd gyors egymás után: bokát kirúg, földre dönt. Fojtó szorítás. Rátérdel. Fekvő kamaszt ágyékon rúg. És üvölt. És üvölt. És üvölt. Némán, persze.
