Miért készül nálunk olyan kevés könyv álomkivitelben? És hogyan lehetne ezen változtatni?

„Az a rajzoló, aki ismeri Dürer metszeteit, Daumier rajzait vagy Réber László illusztrációit, másképp dolgozik majd, ahogy az a szülő is vizuálisan igényesebb könyveket választ majd a gyerekének, akinek van fogalma Szinyei Merse Pál vagy Mondrian festészetéről” – vallják a Budapesti Illusztrációs Fesztivál elindítói. Céljuk megmutatkozási lehetőséget nyújtani a magyar illusztrációs művészet legkiválóbb képviselőinek. A fesztivál budapesti tárlatának megnyitója előtt beszélgettünk a két szervezővel.

  • Sárközi Helga

Mi a Billufeszt és honnan jött a rendezés ötlete, mi a célja? Kik segítik, segítették a fesztivál megvalósulását?

Révész Emese: Fiam születése után elhatároztam, hogy művészettörténészként igyekszem komolyan venni a gyerekkönyv-illusztrációt. A hazai kortárs grafikai biennálékat áttekintve feltűnt, hogy az illusztrációs művészet ezekben mindenütt ott van, de valójában sehol sincs jelen áttekintő módon. Az illusztráció műfaja kötődik a művészi rajz, grafika hagyományához, ugyanakkor alkalmazott művészet is. Olyan fórum azonban, ahol a kortárs illusztráció önmagában megjelenhetett volna nem volt egészen 2018-ig. Akkor Herbszt László, illusztrátor és tervezőgrafikus az Aranyrajzszög-díj és kiállítás egyik szervezője keresett meg a felvetéssel, hogy a Graphifest már meglevő pályázatai mellé szívesen bevállalna egy illusztrációs pályázatot, kiállítást is. Az ő segítségükkel vált valóra és működik ma is ez az esemény, amelynek neve Budapesti Illusztrációs Fesztivál lett.

Herbszt László: Amikor elindítottuk a Budapesti Illusztrációs Fesztivált, az volt a célunk, hogy legyen egy olyan platform Magyarországon, ahol az illusztráció – a maga teljes műfaji sokszínűségében – önálló szakmai térhez jut. Nem gyerekkönyv-fesztivál, nem könyves rendezvény, hanem kifejezetten illusztrációs fókuszú szakmai és kulturális esemény, ahol a hazai alkotók és a nemzetközi vendégek valódi párbeszédbe léphetnek egymással. Budapestet azért tettük a névbe, mert szeretnénk, ha a fesztivál hosszú távon is a város egyik vizuális-kulturális márkája lenne: ugyanúgy felismerhető név, mint más európai nagyvárosok illusztrációs fesztiváljai. A fesztivált a kezdetek óta támogatják könyvkiadók (Móra, Atheneum, Csimota, Csirimojó, Pagony), amelyek, mondhatjuk így is, díjalapítók is egyben.

Veres Viktor

Hol helyeznék el magatokat a hasonló tematikájú nemzetközi illusztrációs fesztiválok közt? Milyen példákat követnek?

R.E.: A minta elsősorban a Pozsonyban 1967 óta megrendezett gyermekkönyv-illusztrációs biennálé (BIB). Az ott kiemelt ügy, egyike a legfontosabb, nemzetközi művészeti eseményeknek. Jó lenne, ha itthon legalább a közelébe jutnánk ennek a presztízsnek. Emellett számos országban működnek hasonló, pályázati alapú illusztrációs tárlatok. A pályázati kategóriák meghatározásában részben követtük a nemzetközi mintákat, részben pedig új kategóriákat vezettünk be reflektálva a magyar viszonyokra. A kategóriák meghatározása kardinális kérdés, mert közvetve ezek révén is befolyással tudunk lenni az alkotók témaköreire.

Hozzászólások