„A MoHu rohamtempóban, startupfázisban indult el, de ez most véget ért, most jutottunk oda, hogy a rendszert el kell kezdeni olajozottan, fenntarthatóan működtetni” – ismerte el Bozóki Csaba László, a Mol-leány szeptemberben kinevezett, EPR-rendszerért felelős igazgatója a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetségének (HOSZ) konferenciáján. Kijelentése azért is érdekes, mert a Mol Nyrt. 2021 szeptemberében jelentkezett a hulladékkoncessziós pályázatra, és a következő év júliusában jelentette be, hogy azt meg is nyerte.
Ha Bozóki a startup kifejezést úgy értette, hogy e feltörekvő cégek egy iparág bevett működését igyekeznek szétrobbantani, akkor persze igaza van: az intézményi hulladékgazdálkodás (ellentétben a rezsicsökkentés miatt brutális veszteségre ítélt lakossági szegmenssel) évtizedekig jól működött piaci alapon. Akkoriban a hulladékkezelő cégek pénzért vették át a vállalatoktól az azoknál felgyülemlett értékes hulladékot (papírt, műanyagot, fémet), majd nyereséggel továbbértékesítették a hasznosítóknak. A MoHu ebbe a rendszerbe tenyerelt bele azzal, hogy 2023. július óta koncesszorként a hulladék egyedüli tulajdonosa, a korábban saját magukért dolgozó cégek pedig alvállalkozókká váltak, s így csupán kezelési díjat kapnak a tevékenységükért. Más kérdés, hogy a startup elnevezés alkalmazhatatlan egy olajipari óriásvállalat koncessziós cégére.
A cég partnerei egyre elégedetlenebbek.
