Ha a legózás jó játék, és ha a szumó izgalmas sport, akkor a legószumó csakis jó lehet. És ez így is van. A versenyszámok közül az volt a leglátványosabb december elején Tallinnban, amikor a diákok által épített és programozott robotok abban küzdöttek, melyikük szorítja ki a másikat a játéktérről.
A programozást nem lehet elég korán kezdeni. Az idei Robotexre a világ minden részéről érkeztek diákok: 930 csapat, köztük öt magyar. A megcélzott korosztályok leginkább a 14 éven aluliak és a 14–19 évesek. A robotépítéshez a legtöbb versenyszámban bolti Lego-készleteket használnak. A szumó lényegében úgy zajlik, mint az igazi: erőn, technikán és szerencsén múlik, melyik versenyző szorítja ki a másikat a kör alakú – az egykilós súlycsoportban 77, a háromkilósoknál 154 centi átmérőjű – ringből. A felnőtt szemlélő közben elgondolkodhat, mennyire látszik már kicsiben is, ami az önvezető autókat, más robotokat vagy akár a mesterséges intelligenciát is jellemzi: többnyire okosak, ám időnként meghökkentően buták.
Láttunk például félelmetes robotot, amely sorra tolta le a pályáról az ellenfeleit, mígnem az egyik versenytárs félrehúzódott, a miniterminátor pedig változatlan vehemenciával, nyílegyenesen kirobogott a túloldalon. Olyan hibával veszített, amelyet még egy óvodás sem követne el. Nem ez volt az egyetlen hasonló eset. Nincs mit tenni, ezek autonóm robotok: gazdájuk nem irányíthatja őket, aszerint működnek, ahogyan a programozás diktálja.
Forgács Benedek Flórián a döntőben egy lengyel versenyzővel
Robotex International
Mindegyik robot kissé más, bár abban például hasonlítanak egymásra (és a szumóbirkózókra), hogy nagyon szélesek. Nem csoda: az egymásnak feszülő felületeknek nagyoknak kell lenniük, a súlypontot alacsonyra kell helyezni. Így van esély letolni a másikat – vagy ami még jobb: felborítani, hiszen levegőben forgó kerekekkel már tehetetlen az ellenfél. Ezért jó néhány robot használt viszonylag magasan elhelyezett, a menet kezdetekor készenlétbe helyeződő karokat a másik felbillentésére.
Szinte alapfelszereltség a hólapátra vagy emelővillára hajazó eszköz, amellyel az ellenfél alá lehet nyúlni, így csökkentve a kerekek tapadását. Utóbbi annyira fontos, hogy a versenyzők rendszeresen háztartási szösztelenítő hengerrel vagy alkoholos folyadékkal tisztogatják az abroncsokat. Megesik, hogy a robotok összeakaszkodnak, patthelyzetben együtt forognak, és az is előfordul, hogy a csata hevében letörik néhány alkatrész. Ha ez meghaladja az ötgrammos súlyhatárt, akkor a sérült gép veszített.
A felkészüléshez figyelni kell az ellenfelekre. „Száznál több videót néztünk meg” – mondja Varga Tamás, a tiszatenyői Szent István Általános Iskola igazgatóhelyettese, matematika- és informatikatanára, aki két diákjával érkezett Tallinnba. „Olyan ez, mint a dzsúdóban, bele kell látni az ellenfél fejébe.”
Fontos az érzékelők elhelyezése, hiszen a siker egyik titka a megfelelő támadási irány eltalálása. Ütközés esetén ki is lehet ugyan fordulni a másik elől, de a döntő ilyenkor az erő. Ennek azonban korlátai vannak, egyrészt mert csak Lego-motorokat szabad használni, másrészt a súlyhatárba nem fér bele akárhány motor az egyéb szükséges szerkezetek mellett.
De éppen ez volt az egyik okosság, amellyel a legjobban szereplő magyar versenyző, Forgács Benedek Flórián szinte mindenkit legyőzött, és végül az egykilós szumó kategóriában második helyen végzett. Tanárával és segítőivel sikerült olyan konstrukciót találnia, hogy a maximumnak gondolt kettő helyett négy motort (meghajtott kerekenként kettőt) szuszakolhattak be a szerkezetbe. Igaz, több tízezer forintot áldoztak jobb minőségű kerekekre is, de érdemes volt. Többször is az döntött a rövidke futamokban, hogy Beni gépe lassan, de biztosan, milliméterről milliméterre tolta le az ellenfelet. Az ő robotjának további előnye, hogy ha felbillen, van még egy oldala, amelyiken működik.
Igazságtalanok lennénk, ha nem említenénk a többi versenyszámot. A szumónak háromkilós kategóriája is van, hasonló szabályokkal. Lehet indulni apró robotokkal, amelyeknek egy méretes labirintusban a lehető leggyorsabban kell eljutniuk középre – nem ritka, hogy fennakadnak valamelyik falon. Létezik akadálypálya emelkedőkkel, lejtőkkel, kanyarokkal. Versenyeznek vízi robotok is.
Egyszerűnek látszik a vonalkövetés: fehér pályán vastag fekete csíkon kell futniuk a járműveknek. Több kört kell megtenni, ügyelve a hurkok és cikcakkok követésére. Nem nagy dolog, mégis láttunk érthetetlen pályaelhagyásokat. A versenyt az nyeri, akinek a robotja a legtöbb teljes kört teszi meg két perc alatt, vagyis a programozónak a gyorsaság és a pontosság között kell megtalálnia az optimumot. Vannak, akik ezt a számot az első, belépő szintnek tekintik, de Deák Csaba, a miskolci Kandó Kálmán Informatikai Technikum tanára másképp látja: szerinte ez az igazi feladat, mert – a szumótól eltérően – itt nincs szerepe a szerencsének vagy a véletlennek, hanem ez kiszámítható. Ahogyan halad a pályán a kisautó, úgy fut a gyerek fejében a program – mondja a tanár. Igaz, minden azért mégsem számítható ki. A győztes járművében voltak meg nem engedett alkatrészek is – jegyezte meg Deák Csaba.
https://hvg.hu/tudomany/20250609_legogpt-szoveges-utasitas-lego-epitesi-terv
A verseny izgalmai mögött fontos pedagógiai célok fedezhetők fel. A programozáson túl (a gyerekek blokkalapú programnyelveket, illetve Pythont alkalmaznak a robotjaikhoz) „angolul kell a versenyszabályokat elővenni, és ha már kijutottunk, itt muszáj angolul kommunikálni – sorolja a tallinni ezüstérmes Beni felkészítője, Fülöpné Kovács Krisztina, a jászapáti Gróf Széchenyi István Katolikus Általános Iskola és Gimnázium tanára. Érezhetően magabiztosabbak lesznek a gyerekek, javul a problémamegoldó készségük, a stresszkezelésük – teszi hozzá. Varga Tamás így látja a pedagógiai hasznot: „Ahhoz képest, hogy számítógép előtt ülve programoz, és lát egy teknőst vagy egy négyzetet, ez sokkal interaktívabb. Nagyon inspirálja a gyereket, hogy látja a művét.” Ez gyakorlati oktatás: az építést és a programozást összhangba kell hozni, hiszen a program nem minden roboton ugyanúgy fut le. „Hogy milyen íven fordul, az például attól is függ, hogy a kerekétől milyen távol van az ultrahangos szenzor, ezt egyedileg kell beállítani.”
Robotépítő készletekre pályázhatnak az iskolák a Legónál, a versenyek és a kiutazás szponzorai közé tartozik a Yettel távközlési cég ProSuli digitális oktatási programja is. A hazai vetélkedések részben a ProSuli, részben a Robotex Magyarország szervezésében zajlanak. Idehaza jövőre megint lesznek versenyek, és lesz Robotex-világverseny is – amely 25 éve két tallinni egyetem vetélkedőjével kezdődött –, de az észt főváros helyett immár Szöulban, és aztán évente máshol. A Robotex a legnagyobb, de nem az egyetlen ilyen verseny, idehaza is lehet nevezni például a World Robot Olympiad (WRO) rendezvényeire.
-
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
