Egy régi – leírása szerint 2004-es – Youtube-on elérhető videón megvágott részletet látunk egy Werckmeister harmóniák-vetítés utáni beszélgetésről Tarr Bélával és Krasznahorkai Lászlóval. A videó legelején nem tudjuk, pontosan ki, de feltehetőleg az esemény moderátora lesújtónak nevezi a filmet. Erre Tarr így reagál:
Mi lenne lesújtó abban? Ilyen a világ. Ez nem lesújtó, ez ilyen. A Föld forog, reggel felkel a Nap, este lemegy (…).
A jelenidejű média törvényei szerint megköveteli az azonnali reakciókat. Vannak viszont olyan események, amik kiesnek a hétköznapok túl jól ismert folyamából. Ilyenkor jobb megállni – és főleg hagyni létezni azokat, akiket a legközelebbről érintenek a történtek.
Megálláshoz és emlékezéshez – különösen, ha egy akkora kaliberű alkotóról van szó, mint amekkora Tarr Béla volt –, talán az egyik legjobb, amit tehetünk, ha elővesszük és gondozzuk mindazt, ami hátramaradt. Nemzetközi szinten is kiemelkedő munkássága miatt Tarr Béláról és a filmjeiről rengeteg tartalom érhető el: interjúk, elemzések, cikkek (és még), videóesszék.
A mostani levélben a fent említett 2004-es videóból választottam ki pár részletet, amiben Tarr Krasznahorkai Lászlóval együtt válaszol néhány kérdésre – vagy inkább gondolkodik pár felvetésből kiindulva.
A filmen ti. csak valódi dolog létezik
„Mikor először elolvasod a Sátántangót, akkor az az érzésed, hogy ebből nem lehet filmet csinálni.” (…) „Valahol meg kell találod azt, hogy miből tudsz valódi, konkrét, olyan élethelyzetet csinálni, ami lefilmezhető. A film primitív műfaj. A filmen tudniillik csak valódi dolog létezik. Ez egy valódi terem, itt valódi emberek ülnek. És lehet, hogy Laci valaki cipőjéről fog írni 30 oldalt, és
abba a cipőbe belesűríti az ő életét, és az egész életének a folyását, és abban benne lesz a papája, a mamája, az elromlott házassága, a jövendő szerelme, és a még meg nem született unokái is, és erre ő képes lesz, én meg csak egy szar cipővel fogok szemben állni.
És nekem meg kell találnom a saját eszközeimet, a saját módszeremet, a saját nyelvemet – a cipőről lehet, szó sem lesz a filmben. Valami más módon kell megtalálni azt, hogy végül is az érzésed, amikor nézed a filmet, és amikor olvasod a regényt, valahogy a két dolog mégiscsak ugyanarról a nézőpontról szóljon.
Mert egyetlenegyben vagyunk valószínűleg közösek: az a pont, ahonnan ő ír, és az a pont, ahova én leteszem ezt a hülye kamerát. Ami végül is csak egy szerkezet, nincs lelke, ez egy doboz, egy vasdoboz, ahova ne hatoljon be a fény, mert ott van a film, és van előtte egy hosszú cső, amit úgy hívnak, hogy objektív. Ez már eleve arról szól, hogy ez csak konkrét dolgot tud rögzíteni. Tehát
minekünk a konkrétságból kell tudnunk költészetet csinálni.
Egyszerűen mondom: a nyelv különbözősége. Vedd úgy, hogy valami le van fordítva valamire. Tehát soha nem lesz azonos az irodalommal, és szigorúan tilos, hogy azonos legyen, mert abban a pillanatban a legnagyobb ostobaság. Olyan, minthogyha valamit tükörfordításban használnál.”
Később a beszélgetésben még azt mondja Tarr:
„ (…) a kép én számomra nemhogy akadálya, hanem az egyetlen lehetősége a kifejezésnek.”
A levél tetején látható kép Brunszkó László (Nikon One) munkája. Az alkotó hozzájárulásával megosztjuk a nem baltával vágott eredetit is:
Brunszkó László / nkn_one
Néhány, a hírlevél időszakára eső, publikusan meghirdetett esemény a teljesség igénye nélkül:
* Filmest Tarr Béla emlékére – január 10. szombat, Animus Klub / József utca 52., délután öt (közösen megszavazott film vetítése, utána beszélgetés)
* A torinói ló – január 10. szombat és 11. vasárnap, Tabán Mozi, fél kilenc és fél négy
* Panelkapcsolat vetítések Tarr Béla emlékére – január 10. szombat és 11. vasárnap, szentendrei P'Art Mozi, délután fél öt
* Búcsú Tarr Bélától a freeszfe szervezésében – január 11. vasárnap, Freedom (Szabolcs utca 27.), este hét (meghívott vendégekkel, gyanúsan gyorsan el fognak fogyni a helyek)
* Werckmeister harmóniák - In memoriam Tarr Béla - Réz András filmklub – január 23. szombat, Cinema City Mammut, este hat
* A torinói ló – január 10. szombat és 11. vasárnap, Tabán Mozi, fél kilenc és fél négy
* Panelkapcsolat vetítések Tarr Béla emlékére – január 10. szombat és 11. vasárnap, szentendrei P'Art Mozi, délután fél öt
* Búcsú Tarr Bélától a freeszfe szervezésében – január 11. vasárnap, Freedom (Szabolcs utca 27.), este hét (meghívott vendégekkel, gyanúsan gyorsan el fognak fogyni a helyek)
* Werckmeister harmóniák - In memoriam Tarr Béla - Réz András filmklub – január 23. szombat, Cinema City Mammut, este hat
A tél bevezető része, a szürkeségével is valamit (bármit) jelenteni próbáló novemberi és decemberi Budapest sokkal jobban illett a tarrbélasághoz, mint a mostani winter wonderland. De hóval együtt is, a hagyományosan csöndesebb januárban is annyi minden történik: szokásosan a hírlevél elején találtok az adott időszakban látogatható kiállítást, aztán napokra bontva következik a programajánlat. Észrevételek, ajánlatok, reklamálás: n.balkanyi@hvg.hu.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
KIÁLLÍTÁS A HETEKBEN ROVATUNK
Hol? Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület, Rottenbiller u. 35.
Mi? Az érintés alakzatai
Ki? Babinchak Atanáz, Cseh Dániel, Kieffer Annamária, Kudela Gréta, Setényi Anna Eszter, Szabó-Sáfrány Hanna, Vágó Zsófia; kurátorok: Soós Dávid, Urbán Szonja
Miről? Rövid verzióban, a cím leíró: „A művészek különböző médiumokon keresztül testtapasztalatokat tesznek láthatóvá”.
Megnyitó? 2026.január 15. 18:30, nyitva január 30-ig.
