Ha igaz a mondás, miszerint az önkényuralmak fokozatosan gyengülnek, majd hirtelen buknak el, akkor az iráni rezsim szétesése még mindig az első fázisban tart. A jelek szerint a teokratikus rendszer a múlt hét elejére könyörtelenül felszámolta a december 28-án kezdődött ellenállást, és a tiltakozók bátorságán felülkerekedett a jogos félelem.
Egy neve elhallgatását kérő egyik iráni tisztviselő a Reutersnek beismerte, hogy több mint két hét alatt legalább ötezren vesztették életüket, ebből ötszázan a biztonsági erőkhöz tartoztak. Bár a veszteségekről eltérő adatok érkeznek, a legdurvább összegzést a CBS amerikai tévé közölte, részben szintén iráni forrásokra hivatkozva:
a halálos áldozatok száma legalább 12 ezer, de elérheti a 20 ezret is.
A visszafogottabb becslés is azt jelenti, hogy a vallási autokrácia a közel fél évszázados története során nem látott erőszakkal szállt szembe saját népével. A legutóbbi tiltakozás, a 2022-ben kezdődött Nő, Élet, Szabadság mozgalom első két hónapjában több mint ötszázan vesztették életüket, az 1999-es elcsalt választás utáni demonstrációkban pedig jóval kevesebben, három hónap alatt 72-en.
A mostani vérengzés az 1988-as kivégzési hullámon is túltesz, amikor az 1979-es forradalommal létrejött síita vallási rendszer – Ruhollah Khomeini ajatollah regnálása alatt – 3-5 ezer politikai foglyot küldött bitóra.
Míg korábban az erőszakszervezetek nagyobb körültekintéssel használtak éles lőszert, most gépfegyverekkel lőttek a fegyvertelen tiltakozókra, akik felett felderítő drónok vizslatták a megmozdulásokat. Irán több városa háborús övezetté vált, de kisebb településeken, sőt falvakban is tüzeltek a tüntetőkre.
A családok nem kapják vissza szeretteik holttestét, vagy hírek szerint fizetniük kell értük. Az üzenet:
nemcsak az életét kockáztatja az, aki szembeszegül, de a családját is megfosztják a méltóságtól, a gyásztól.