Vannak történelmi személyek, akik esetében talán fontosabbak a későbbi mítoszok, az évszázadok alatt rárakódott rétegek, mint a valós történelmi tények
– mondja Varga Benedek. Az ő fejében több mint tíz évvel ezelőtt – akkor még a Nemzeti Múzeum igazgatójaként – született meg az ötlet, hogy csináljon egy kiállítást arról, hogyan élt és él a hun vezér emlékezete Magyarországon és Európában. Ám ez sem akkor, sem az őt a főigazgatói székben váltó L. Simon László idején nem valósult meg, végül Zsigmond Gábor jelenlegi igazgató látott benne fantáziát. Neki sikerült meggyőznie a Közgyűjteményi Központ akkori elnökét, Demeter Szilárdot is. (Zsigmond tavaly novemberben vette át a központ vezetését Demetertől.)
https://hvg.hu/kultura/20251103_zsigmond-gabor-demeter-szilard-mnmkk
2024-ben a kötcsei pikniken Hankó Balázs kulturális miniszter is beszélt a kiállításról, valószínűleg leginkább azért, mert nem tudott mással előrukkolni, az Attila névről pedig úgy gondolta, jól reagál rá a kormány szellemi holdudvara. Így is volt: mindenki bele akart szólni, miközben pénz nem jutott a 800 milliós költségvetésű kiállításra.
Annyira nem volt pénz sem a minisztériumban, sem a múzeumban, hogy végül Demeterrel, vagyis az általa vezetett Magyar Kultúráért Alapítvánnyal (MKA) finanszíroztatták meg azt. Igaz a több mint 800 millióból végül a múzeum közlése szerint bruttó 527 millió forint lett a tényleges költségvetés.
A deal az lehetett, hogy ha már az MKA-nak kell beletenni a (köz)pénzt, akkor az alapítvány cégei is járjanak jól. A Petőfi Kulturális Ügynökség készítette a kísérő kisfilmet, a Hajógyár I. Kft. építette a kiállítást. Ennek az a Baka Levente az ügyvezetője, aki a Nemzeti Múzeum Kft.-t is vezette. Úgy tudjuk, hogy Demeter emberétől az új főigazgató az Attila-kiállítás megnyitása után azonnal megvált, ami része a demeteri örökségtől való szabadulásnak.
Azért is volt kényelmes a Magyar Kultúráért Alapítványon keresztül finanszírozni a kiállítást Demeternek, mert így nem kellett közbeszerzéseket kiírni, a szerződéseket nyilvánosságra hozni, hanem az alapítvány, az alapítvány cégei és az eddig szintén az alapítványhoz kötődő kft között lehetett tologatni a pénzeket. Így aztán azt sem tudjuk, mennyibe került a kiállítás nem épp nagy igényű installációjának az építése.
Attila pompás lakomájáról egy kortárs forrás számol be, bár a vezér fakupából ivott, az ételeket arany tálakban szolgáltak fel. A téma ábrázolása a 19. században lett népeszerű
Fazekas István
Demeter azonban a kiállítás nagy szerencséjére itt megállt: „Becsületére legyen mondva, nem akart beleszólni és kurzuskiállítást csinálni belőle, hagyott bennünket dolgozni” – mondja az egyik múzeumi vezető.
Amíg Demeter csak a pénzekkel foglalkozott, sokan voltak, akik a kiállítás szellemiségén is igazítottak volna.
