Nem gondolta, hogy nagy földindulás lesz a bicskei ügyből – fogalmazott még tavaly év elején a Népszavának adott interjújában. Magyar Péter nemrég azt mondta, hogy az emberek belefáradtak a korrupcióba, így nem a gazdasági bűncselekmények fogják eldönteni a választást, hanem a Szőlő utcaihoz hasonló ügyek.
Orbán – anélkül, hogy tudta volna – a saját szempontjából hibát követett el, amikor évekkel ezelőtt a kormányzati kommunikáció központi témájává tette a gyermekek védelmét. Mást sem hallottunk, mint hogy a gyermekek védelme az első – persze a Fidesz ezen az LMBTQ-emberektől és a szándékosan félremagyarázott „genderpropagandától” való védelmet értette. A bicskei ügy és most a Szőlő utcai botrány azért szólt ekkorát, mert Orbán régóta fókuszban tartotta a gyermekek védelmének kérdését; ennek fényében még látványosabb volt, amikor kiderült, hogy valójában az állam nem védi meg a legelesettebbeket. A társadalomnak az a része, amelyik nem szimpatizált a NER-rel, sokáig csendben volt, a kegyelmi botrányt követően azonban egymásra talált ez a közösség is, és láthatóvá váltak azok, akik az elmúlt 15 évben is megőrizték a józan eszüket és a moralitásukat.
A Szőlő utcai ügyben a kormány igyekezett azt kommunikálni, hogy ez a javítóintézet gyakorlatilag egy börtön, itt nem árva gyerekek vannak, hanem erőszakos bűnözők. Arról azonban nem beszélnek, hogy sok ottani gyerek korábban állami intézményben élt. Vagyis a javítóintézet esete arra is rámutat, hogy az állam nem képes úgy felnevelni ezeket a gyerekeket, hogy azok egy része ne az utcán kössön ki, bűnelkövetőként.
A javítóintézetben egy mélyebb problémának a végeredményét látjuk. Az utóbbi 15 évben megszaporodtak azok az utak, amelyek a gyerekeket intézményi ellátásba vezetik. Benne van a gyermekvédelmi törvényben, hogy szegénység miatt nem lehet kiemelni gyermeket a családból, azonban az intézeti lakók 30 százaléka pusztán anyagi okok miatt kerül be.