A dolce vitát csak akarni kell: Fenyő Miklós emlékére

„Ha ebben az országban tényleg lett volna igény rá, a sok kinevezett csókos helyett ő lett volna az örökös Csókkirály.” Ligeti Nagy Tamás visszaemlékezése.

A világ tele van Chuck Berry-, Jerry Lee Lewis-imitátorokkal, Fats Dominóból is van több tucat, Elvis Presley-klónból több ezer – mindenki nagyon tehetségesnek mutatkozik, az is, aki végül sosem lett az.

A múlt héten, 78 éves korában elhunyt énekes-zenész-komponista Fenyő Miklósnak nincsenek bejegyzett imitátorai, miért is lennének: túl kicsi ország ez ahhoz, hogy másolatokra is teljen.

A rock and rollt azért nehéz játszani, mert könnyű. Ahhoz, hogy valaki Fenyő Miklós legyen, hatások és helyek különös együttállása kellett. Általában persze igaz, a rock and roller a világ vándora és a zenéje a fehér ember bluesa, de a Lipótvárosra ez mégsem annyira érvényes. Ott másféle energiák fortyognak, és kell a Duna-part, a Szent István park kutyákkal, a Dunapark étterem és a Béke Szálló kávézója, ahol Fenyő hosszú cigarettákra gyújtott, kávé-, mentol- és buliszag érződött.

Hozzászólások