Ahogy én festek, az véres munka. Ahol vér foly, ott sebnek is kell lennie. Vérzek én is, akit festek, az is érzi, hogy megvágták
– írja 1927-es keltezésű önéletrajzában Tihanyi Lajos. De nem csak műveinek születése, portréinak korabeli megítélése is megsebezte olykor a festőt és a modelljeit is. Volt, aki rajongva szerette a róla készült képmást, mások inkább elhatárolódtak tőle, Déry Tibort pedig leginkább egy „furcsa benyomás” kerítette hatalmába Tihanyi portréi láttán. Szerinte „nemcsak az, aki festi őket, az süketnéma, hanem a festett alanyok is süketnémák… Dehát érthető is: egy ember, aki csak a szemével látja a világot, és aki hangot nem hall, aki nem használ hangot, az természetes, hogy egy süket világot ábrázol.”
Nem ez a „süket világ” volt azonban Tihanyi Lajos veleszületett közege. „Betegségből kifolyólag 11 éves koromban elveszítettem a hallásomat, olyanformán, hogy a hangok, sőt a muzsika iránt azért nem lettem érzéketlen”, írta, és hozzátette, hogy nem tudja megkülönböztetni a hangokat, mindent zavarosan észlel, hacsak a beszélgetőpartnere nem artikulál tisztán, vagy nem kiabálva szól hozzá. Az 1920 telén írt önéletrajzát használta, amikor Berlinből 1924 júliusában Németh Antal kérdőívére válaszolt, melyet már emigrációban élő művészként ő is kézhez kapott. Ebben írja azt is, hogy
gyermekkoromban, sem később, semmiféle »festői ösztönt« nem vettem észre, annál többet ami minden gyereknél megvan az ösztönös rajzolásra is. Iskolában utáltam és féltem a geometriai és »szabadkézirajzot«.
Az agyhártyagyulladása után pár évvel derült csak ki, hogy jó a kézügyessége, nem sokkal később pedig ő maga is belátta, hogy a fennálló társadalmi berendezkedésben csak művészként érvényesülhet.
Ahogy a 140 éve, 1885-ben született Tihanyi is hangsúlyozza, autodidaktaként tanult festeni. Először 1909-ben állított ki képet Budapesten, a M.I.É.N.K. (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) második kiállításán. Majd élete során – többek között – Bécsben, Berlinben, Párizsban, New Yorkban is láthatta munkáit önálló és csoportos tárlatokon a nagyközönség.