„Arra voltam kíváncsi, ha 300 órát eltöltök a gyapjúval, akkor mit tanulok róla” – interjú Temesi Apol textiltervezővel

Hogyan lehet fenntartható a dizájn?

A környezetünk és a társadalmunk is leginkább azt igényelné, hogy a tradicionális anyaghasználatot kortárs módon közelítsük meg: kapcsoljuk össze a múlt bölcsességét a jelen tudásával, és törekedjünk a ciklikusságra. Például a szabászati hulladék utóélete egy megoldatlan kérdés, ez felkeltette az érdeklődésemet, és úgy döntöttem, hogy a tervezést összekapcsolom a hulladék ügyével. Feltártam ennek a regionális, művészettörténeti, esztétikai és elméleti hátterét.

Az anyag jelenti az elsődleges ihletet?

Ebben van igazság: nem én mondom meg az anyagnak, hogy milyen legyen, hanem a benne rejlő lehetőségekre fókuszálok. Ha természetes, megújuló anyaggal dolgozunk, szemlélődő pozícióba kerülünk, hosszasan tanulmányozzuk a tulajdonságait, majd az általunk hozzáadott munkával tudjuk kiegészíteni, hogy olyan funkcióval rendelkező tárgy jöjjön létre, ami annak „a legjobban áll”, és ami végfelhasználás szempontjából is ideális. Nagyon szerettem volna egy regionális anyagproblémával foglalkozni, így esett a választás a gyapjúra; arra voltam kíváncsi, ha 300 órát eltöltök egy anyaggal, akkor mit tanulok róla.