A hetvenes évek közepén egy amerikai vegyész, John W. Daly és a kétéltűkutató Charles Myers egy Ecuador délnyugati részén élő fura békafajt tanulmányozott. A rozsdabarna alapszínén élénksárga csíkokkal rendelkező béka bőre többfajta mérget is tartalmazott. Ez nem túl nagy meglepetés a nyílméregbékák részéről, hiszen ők így védekeznek a ragadozók ellen. Egyes fajoknak a mérgét ráadásul a dél-amerikai őslakosok is felhasználták, bekenték vele a nyilaikat meg a fúvócsöveikbe való tüskéiket.
Ez azonban a Dalyék által szemlélt, háromsávos nyílméregbékára (Epipedobates tricolor) nem vonatkozott, holott a bolygó egyik legmérgezőbb állatáról van szó. Az általa kiválasztott méreg, az epibatidin erejében a kétszázszorosa a morfiumnak.
Ezért is keltette fel ez a méregtípus a kutatók érdeklődését, mert technikailag egy halálosan erős fájdalomcsillapítóról van szó, ami opioid-antagonistaként is, azaz opioid tartalmú kábítószerek túladagolásánál, valamint a függőség kezelésében is használható lenne, elvileg. Gyakorlatilag azonban a méreg annyira erős, hogy egyelőre nem sikerült olyan szert előállítani belőle, amelynek a szervezetbe juttatása önmagában nem jelentene életveszélyt.
Az áttörés
A két kutató az epibatidint csak egyetlen helyszínen tudta kimutatni az állatokból, és ott is csak elhanyagolható mennyiségben. A későbbi, erre irányuló expedíciók nem jártak sikerrel, ráadásul a fogságban tartott békák nem termelték a méreganyagot. Ennek valószínűsíthető oka, hogy a vadonban olyan rovarokkal táplálkozhatnak, amelyek legalább elemeikben hozzájárulhatnak a méreg kiválasztásához.
Az áttörést Daly 1992-ben érte el, amikor az eredeti minták maradványait felhasználva előbb megfejtette, hogy miként kapcsolódnak egymáshoz az eredeti anyag atomjai, majd egy év múlva képes volt szintetikusan létrehozni az epibatidint.
Az epibatidin létezéséről a világ néhány napja szerzett tudomást, amikor a müncheni biztonságpolitikai konferencián Németország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság közös közleményben jelentette be, hogy két évvel ezelőtt az oroszok a legnagyobb valószínűség szerint epibatidint használva gyilkolták meg Alekszej Navalnijt.
https://hvg.hu/vilag/20260214_julia-navalnaja-europai-kulugyminiszterek-gyurujeben-jelentette-be-munchenben-hogy-beakamereggel-oltek-meg-az-oroszok-a-ferjet
Ez lenne az első ismert eset, amikor valakit szándékosan epibatidinnel mérgeztek meg, bár gyanús, hogy nem egyedi akcióval állunk szemben.
Felmerült a gyanú ugyanis, hogy igen hasonló módszerrel végezhettek Alekszandr Perepelicsnyij orosz üzletemberrel még 2012-ben. Perepelicsnyij a svájci hatóságokat segítette egy olyan vizsgálatban, amely azt próbálta kideríteni, az orosz állami hivatalnokok miként mosnak tisztára több százmilliónyi, sikkasztásból származó dollárt. A férfi az angliai Weybridge-ben lévő otthona közelében, futás közben esett össze és halt meg. A halálát egy ideig szívrohamnak tudták be.
