A Dolomitok Királynőjének is nevezett olasz síparadicsomban, Cortina D’Ampezzóban aggódtak, mert a tél szokatlanul enyhe volt, 24 napja nem esett hó. Viszont közeledett a téli olimpia, ezért az olasz hadsereg katonái a magasabb hegyekből teherautóval hordták a havat a sízésre kijelölt pályákra. Aztán nem győzték takarítani, mert a megnyitó napjára 35 centiméternyi hó szállt alá az égből. Hetven éve a rendezők ezt tapasztalva megkönnyebülhettek, amikor a mintegy 6 ezer lakosú városka Olaszországból elsőként adott otthont a havas-jeges olimpiának. Cortina most ismét a téli játékok házigazdája, közösen Milánóval.
Cortina 1939-ben nyerte el az 1944-es téli olimpia rendezési jogát, ám az a második világháború miatt elmaradt. Az olasz síparadicsom pályázott az 1952-es házigazda szerepére, de azt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) az 1947-es stockholmi kongresszusán Oslónak ítélte.
A rendezést szívügyének tekintette Alberto Bonacossa gróf, aki az olasz olimpiai bizottság és a NOB tagja, profi teniszező és műkorcsolyázó volt, és 1929-től az olasz sportnapilapot, a La Gazzetta dello Sportot is irányította tulajdonos-kiadóként. A lobbizása a NOB 1949-es római kongresszusán hozta meg gyümölcsét. Bonacossa nem élte meg, hogy az álma megvalósuljon, mert 1953-ban, 69 éves korában elhunyt.