Még a kilencvenes években beszélgettem az SZDSZ egyik gazdasági kulcsemberével, és egy konkrét ügy kapcsán megkérdeztem, miért nem tudnak képviselni egy népszerűtlen, de az országnak hasznos álláspontot. Ezt válaszolta: emberek vagyunk mindannyian, elsősorban a saját egyéni érdekeinket nézzük. Látott már olyat, hogy egy politikus háttérbe tudta szorítani személyes érdekét a pártja érdekében, de olyat még soha, hogy pártja érdekét is háttérbe tudná szorítani az ország érdekében.
Most volt néhány olyan párt amelyik erre képes volt, például a Momentum és az MSZP, de sajnos most ez sem elég. Áprilisban eldől, hogy hosszú időre Putyin és az orosz birodalom érdekszférájába kerülünk újra, vagy végre megszabadulunk ettől a veszélytől.
2016-ban jelent meg írásom Brexit után Huxit címmel. Akkor még azt hittem, hogy Orbán Viktor a Nyugat és a Kelet között ügyesen egyensúlyozó független Magyarországról álmodozik, ezért akar kilépni az EU-ból. Nem volt elég a fantáziám, hogy felismerjen, a valóság ennél rosszabb. Orbán tudta, hogy földrajzi helyzetünkből fakadóan nem lehetünk kelet-európai Svájc, valahová mindig is tartoztunk. De amikor a sors kivételes ajándékaként a rendszerváltást követően Európát választhattunk, Orbán más döntésre jutott. Putyin birodalmát választotta (vélhetően azért, mert az orosz elnök nem korlátozná belföldi hatalmát), és formális kilépés helyett belülről bomlasztja az Uniót. Azt pedig végképp nem hittem volna, hogy választóit is oroszbarátságra tudja hangolni 1849 és 1956 fájó emlékei ellenére.
https://hvg.hu/360/20260221_a-kormanyvaltas-mint-kooperacio
De talán van még remény. Mintha született volna egy olyan erő, amelyik Orbán választóira is hatni tud. Nem kell szeretnünk a vezetőjüket, akinek ideológiája, habitusa és politikai ösztönei sokunktól távol állhatnak, de más reményünk nincs.
„Miért cserélnénk le egy öregedő diktátort egy fiatalabbra, miért gondolod, hogy ha hatalomra kerül, nem veszi meg őt is két perc alatt Putyin?” – kérdezte egy DK-hoz közel álló barátom. Nincs rá garancia – válaszoltam. De csak két választás van: a „biztos rossz”, és a „lehet, hogy rossz” opciói. Számomra nem kérdés, hogy az utóbbit választom. És ha semmi mást nem, de azt elhiszem Magyar Péternek, hogy Oroszország és az EU közül az utóbbit választja. Családi háttere is erre predesztinálja, de ha másért nem, ezt azért is elhiszem, mert Orbán is ezzel vádolja sok ezer plakáton. Persze nekem se tetszik, hogy Ukrajna ügyében szinte mindig a Fidesszel szavaz az Európai Parlamentben, de ennek lehet az is oka, hogy nem akarja a Fidesz-narratívát erősíteni.
