viták közben Volodimir Zelenszkij kijelentette, ha valaki blokkolja a 90 milliárd eurós támogatást, megadhatják „ennek a személynek a címét” az ukrán katonáknak, akik majd „a saját nyelvükön” beszélnek vele. Zelenszkijt a fenyegetőzésért megrótta az Európai Bizottság és Magyar Péter is. Török Gábor szerint Orbán Viktor az ukrán elnöktől megkapta azt a mondatot, amire a következő öt hét kampányát felépítheti.
Útonálló – A héten két pénzszállító autót állított meg és hét ukrán állampolgárt állított elő a NAV és a TEK. Az ukrán állami Oscsadbanknak küldött szállítmányt – 40 millió dollár, 35 millió euró és kilenc kilogramm arany – egy bécsi bankból vitték Ukrajnába. A hét embert kiutasították az országból, az Oscsadbank magyar ügyvédje szerint ilyen nem történhet meg, ha valóban bűncselekményt gyanítanak a hatóságok. Magyarország túszokat szed és pénzt rabol – mondta az ukrán külügyminiszter.
Kampányőrület – Ha a Facebookon dőlne el a választás, aligha nyerne a Fidesz. A párt rá is kapcsolt, az utóbbi hetekben átvette egy-egy vidéki település civil Facebook-csoportját, látva a tiszás posztok spontán terjedését, azt, hogy Magyar Péter Orbán Viktornál jobban ráérzett arra, mi tetszik a mesterséges intelligencia alapú algoritmusnak.
Harcálláspont – Látványos sikerekkel indult az USA és Izrael Irán elleni háborúja, mégsem látszik a kiút, tovább szélesedik a konfliktus. Az iráni Forradalmi Gárda a jelek szerint átvette a harcok irányítását, miközben megnyílhat a kurd front. Lehet, hogy Öböl menti arab monarchiák is határozottabban lépnek fel Irán ellen.
Rex – Újabb hat résszel tér vissza a tévébe a legendás rendőrkutyás sorozat, a Rex felügyelő, amelynek 2015-ig 18 évada volt, a 90-es években Magyarországon egy-egy rész több mint 3 milliós nézettséget ért el.
Még pihegünk kicsit. Előző héten Tokióban kihajtottuk magunkat, vagyis a város kihajtott minket. Tokiót látni és… gyorsan hazavonatozni Oszakába. Aztán rögtön elkezdeni készülni a hazautazásra. Mármint a Magyarországra történő hazautazásra. Otthonról haza vagy hazulról otthonra, ahogy tetszik. Nagy falat, de eleve úgy volt eltervezve, hogy egy év után hazaugrunk egy pár hétre végiglátogatni a barátokat, családot, gyerekek barátait, volt és jelenlegi munkatársakat – és kísérletet tenni arra is, hogy a szűkös időkeretbe annyi könyvbemutatót (ja igen, jön az új könyv!) bele tudjunk préselni, amennyit csak lehet, mert aztán újra egy évig – vagy ki tudja meddig – nem fogunk magyar földön toporogni. Most jobban tartok tulajdonképpen az otthoni sűrű hetektől, mint a hosszú repüléstől. Igaz, a repülés se kutya, pláne, hogy a légiforgalom is meg van zavarodva az újabb, ráadásul erősen égi harcálláspontokban zajló háborútól.
Amikor a jegyeket vettük, minderről még nem volt szó. Kész szerencse, hogy ezúttal nem dubaji átszállással megyünk, mert akkor alighanem bottal üthetnénk a repülőjegyeink árát. Nyilván az apróbetűs részben ott van valahol, amiről mostanság sokat lehet hallani, tudniillik, hogy háborús vészhelyzetben a légitársaságok nem térítik vissza a kimaradó járatokra szóló jegyek árát. Kicsit útonálló tempónak tűnik, de hát nem nagyon lehet ellene mit tenni, gondolom.