A meghirdetett cél teljesült: több mint 180 ezer nézőjével Molnár Áron és Lovas Rozi független közérzetthrillere lenyomta Rákay Philip 7 milliárd forint közpénzből készült petőfis kurzusfilmjét. De mi marad, ha elvesszük a mozgalmi hevületet? Kritika a sokadik műsorhetén is nézőket vonzó Itt érzem magam otthon című filmről.
Családbarát ország vagyunk, már a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren ez az üzenet várja a hazánkba látogatókat és a hazánkba hazatérőket. Erről a családbarát országról készített filmet Holtai Gábor, az állami filmfinanszírozás pénztárablakát – azt az egyet – messze elkerülve. Ne kerülgessük: független filmet rendezett.
A „független”-nek van egy külön magyar és persze szomorú jelentésárnyalata: a magyar–magyar szótárakban a „független” azokat a filmeket jelöli, amelyek – tartalmuk vagy személyi összetételük miatt – nem passzolnak a NER világnézetéhez és/vagy haveri köreihez.
Talán kinn is van a figyelmeztető tábla az állami pénzosztó bejárata fölött: Mindenki egyenlő, de a haverok egyenlőbbek. Vagyis lehet itt pályázgatni, de kissé egyhangú és sok jóval nem kecsegtető időtöltés. Egyre többen vannak, akik már nem is próbálkoznak ezzel.
Az autokráciák jellegzetessége, hogy egyre fogyatkozik azoknak a száma, akik az előnyeit élvezik – mondta Holtai Gábor rendező. Az Itt érzem magam otthon című, első nagyjátékfilmjében thriller- és horrorfilmes eszközökkel beszél a mai Magyarországról. Vajon politikai okokból próbálják a filmet nehéz helyzetbe hozni? Miért épp a választás elé időzítették a bemutatóját?
A független pályán induló Holtai thrillerben utazik, suspense-ből épít várat, itt-ott horrorbeütéssel. A valóság talajáról rugaszkodik neki, és egy olyan pesti bérházba érkezik, ahol a családfogalmak némiképp eltérnek a fennen hirdetett konzervatív modellektől.
Az asztalfőn az Árpád család feje, a rettegve szeretett és szeretve rettegett Papa (Szervét Tibor) trónol, azzal a halovány félmosollyal, amely már Hannibal Lecternek is olyan jól állt.
