Megnyertük a háborút, de még be kell fejezni. Majd akkor lesz vége, ha a csontjaimban érzem. Még egy kicsit ütjük őket, csak az öröm kedvéért.
Ezek a kijelentések Donald Trump amerikai elnök szájából hangzottak el a háború során, amelyek sok minden mellett a realitásoktól való, gőggel teli elrugaszkodást is jelzik. Csakhogy hiába hirdetett végeredményt Trump még a háború lezárása előtt, a szombaton negyedik hetébe lépő konfliktus tovább éleződött az energetikai létesítmények elleni támadásokkal, és ezzel új, még veszélyesebb szakaszba ért.
Izrael megtámadta a világ legnagyobb földgázlelőhelyét, a Perzsa-öbölben lévő South Pars tengeri mezőt, amelyen Irán és Katar osztozik. Válaszul az iráni rezsim a katari Rasz Laffan komplexumra mért csapást, amely a világ legnagyobb, cseppfolyósított földgázt (LNG) előállító üzeme. Az iparváros súlyát jelzi, hogy a globális LNG-termelés 17 százalékát adta. A katariak szerint jelentős kár keletkezett a létesítményben, a helyreállítás akár 3-5 évet is igénybe vehet, addig pedig évi 20 milliárd dollár bevételkiesést könyvelhet el az emírség.
Trump a baljós fordulathoz is kapkodva és érthetetlenül viszonyult. Először a South Pars teljes elpusztításával fenyegetőzött, ha Irán továbbra is lövi Katart. Majd igyekezett elhatárolódni Izraeltől, jelezve, hogy nem tudott előre a South Pars elleni izraeli támadásról (az izraeli sajtó mást írt), és megígértette Benjamin Netanjahu izraeli kormányfővel, hogy nem támadják meg újra a gázmezőt. De ha mégis beindul az egymás energetikai ipara elleni megtorlások sorozata, az beláthatatlan következményeket okoz a szénhidrogének világpiacán és az egész világgazdaságban.
https://hvg.hu/vilag/20260320_izrael-ujabb-legicsapasokat-mert-teheranra-netanjahu-cafolja-hogy-o-rangatta-volna-bele-trumpot-a-haboruba
A piacok egyből árazták a jelentős eszkalációt, az európai gázárak további közel 30 százalékkal nőttek, és majdnem a duplájára emelkedtek a háború előtti szintekről. A kőolaj jegyzése ismét a hordónkénti 120 dollárt ostromolta. Némi megnyugvást hozott azonban – az olaj 107 dollárig csökkent –, hogy Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Kanada és Japán közös közleményben közölték, készek csatlakozni a Hormuzi-szoros védelmét biztosító erőfeszítésekhez. De Párizsban és Berlinben azért jelezték, hogy csak az után, ha a konfliktusnak vége. Talán az is csillapította a piaci kedélyeket, hogy Netanjahu jelezte, a háború hamarabb is véget érhet, mint azt sokan gondolják.
Az olaj ára azonban 100 dollár felett maradt, és az amerikai kétségbeesést az az elképesztő ötlet is jelezte, amelyet Scott Bessent pénzügyminiszter fogalmazott meg. Mint mondta, az USA feloldhatja az iráni olajeladásra vonatkozó szankciót, egész pontosan a tengereken lévő iráni olajat lehetne legálisan értékesíteni. Bessent szerint ez nagyjából 140 millió hordó – kevesebb mint a másfél napi globális fogyasztás –, és főként Kínába tart. Korábban ugyanezt a könnyítést hozták meg Washingtonban a tengeren lévő orosz olajra, nagyjából 130 millió hordóra. Túl azon, hogy ezek a szállítmányok amúgy is célhoz érnének – a szankciókönnyítéssel ráadásul legfeljebb csak magasabb áron –, és csak átmeneti enyhülést hozhatnak a piacokon,
egészen bizarr lépés, hogy Trump annak az Iránnak a bevételét növelné, amely ellen háborút vív.
https://hvg.hu/vilag/20260319_iran-egyesult-allamok-haboru-pete-hegseth-vedelmi-miniszter
Közben már a szintén megtámadott Szaúd-Arábia is egyre idegesebb, és a háború kezdete óta eddigi legsúlyosabb fenyegetésként közölte, fenntartja a jogot a katonai válaszcsapásra. Péntek virradóra már egy kuvaiti finomítót is találat ért, az Egyesült Arab Emírségek pedig korábban leállította a gázlétesítményeit. A konfliktus egyik nagy kérdése, hogy az öbölbeli arab olajmonarchák meddig tűrik a gazdasági modelljüket a szemük láttára szétromboló Irán agresszióját.
A hat öbölmonarchia elleni támadásokkal és a Perzsa-öböl csatatérré változtatásával Irán a jelek szerint a háború elhúzódására játszik. Folyamatosan emeli a tétet, mintha komolyan gondolná azt a korábbi fenyegetését, hogy az olaj árát 200 dollárig tüzeli fel. Próbára teszi az USA, Izrael és az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) eltökéltségét.
Csakhogy a GCC hat tagja – Szaúd-Arábia, Kuvait, Bahrein, Katar, az Egyesült Arab Emírségek és Omán – nem egységes. Utóbbi külügyminisztere, Badr Albuszaidi például kerek perec kijelentette, hogy az USA elvesztette az irányítást a saját külpolitikája felett, és az iráni háború az amerikai kormányzat legnagyobb baklövése. A háború előtti amerikai-iráni közvetett tárgyalásokon közvetítő diplomata szerint a felek közel álltak a megállapodáshoz.
https://hvg.hu/360/20260318_iran-usa-haboru-kozel-kelet-atalakulas-izrael-szaud-arabia-donald-trump-hvg
A kőolaj- és földgáztermelő, illetve -feldolgozó kapacitás védelmén túl a másik kulcsfontosságú kérdés, a Perzsa-öböl és a Hormuzi-szoros hajózhatóságának a biztosítása. Irán eddig legalább húsz hajót támadott meg a vizeken – volt, amelyik hatalmas lánggal égett –, de ugyanakkor a Lloyd’s List Intelligence tengeri adatszolgáltató szerint Teherán március első felében 89 hajót, köztük 16 olajtankert engedett át az átjárón (a háború előtt naponta 100-130 vízi jármű szelte át a szorost).
Vagyis valójában szó sincs a vízi folyosó lezárásáról, sokkal inkább arról, hogy Irán mondja meg, ki használhatja. Az iráni hajók mellett török, kínai, indiai és pakisztáni zászló alatt közlekedő hajók haladtak át rajta a háború alatt.
A győzelem egyértelműen a Hormuzi-szoros ellenőrzésén múlik, hiszen a világkereskedelem fontos ütőeréről van szó. Kérdés, a levegőből sikerül-e teljes mértékben elpusztítani az iráni erődrendszert, amelyet a szorosban lévő kis szigeteken és a parton építettek ki évtizedeken át. Az Öböl torkában lévő szigetek közül stratégiailag – szakértők szerint – az Abu Musza a legfontosabb. Ezen kifutópálya mellett földalatti erődítmények, drónbázisok, rakétakilövők találhatók. A közeli Farur szigeten az iráni harcokat vezető Forradalmi Gárda különleges egységei állomásoznak. A gárda és a hozzá tartozó Baszidzs félkatonai szervezet halászhajóknak álcázott járőrcsónakokkal figyeli a térséget, és a titkos műveletekre kiképzett egységek hajókat robbanthatnak fel.
https://hvg.hu/gazdasag/20260318_kozos-koltseg-podcast-iran-haboru-hormuzi-szoros
Kérdés, hogy az amerikaiaknak eddig mekkora kárt sikerült okozniuk az iráni védelmi rendszeren, de a Hormuzi-szoros teljes ellenőrzéséhez minden bizonnyal szárazföldi akciókra is szükség lehet. A Reuters forrásai szerint az amerikai kormányzatban már opcióként mérlegelik, hogy a szoros körüli iráni partokra, illetve az 500 kilométerre nyugatra lévő Kharg-szigetre – Irán fő olajexporttermináljára – szárazföldi csapatokat küldenének. Trump erről is összevissza beszél: közölte, nem küld amerikai katonákat Iránba, de azt is mondta, nem fél a döntéstől. Ugyanakkor Netanjahu először utalt a „szárazföldi komponensre”, de hogy mit értett ez alatt, nem részletezte.
F/A-18 Hornet vadászbombázó leszállása a USS Gerald Ford repülőgéphordozón
NAVCENT Public Affairs / DVIDS / AFP
Talán többet elárul, hogy Washington újabb hadihajókat és 5 ezer tengerészgyalogost irányított a térségbe, de napok, ha nem hetek kérdése, míg azok odaérnek. Az is késleltethet egy esetleges partra szállást, hogy a USS Gerald R. Ford repülőgép-hordozót, a világ legnagyobb hadihajóját a Vörös-tengerről a Kréta görög szigeten lévő amerikai támaszpontra vezényelték javításra, mert napokkal ezelőtt komoly tűz okozott súlyos károkat. A lángok állítólag a mosodában csaptak fel – az okát nem tudni –, és órákig tartott az oltás.
