Trump most már a Hormuzi-szoros megnyitása nélkül is hajlandó lenne befejezni a háborút
Az amerikai katonai vezetés szerint az iráni zárlat megszüntetése a hadműveletek kiterjesztését követelné.
A valóban békeelnöknek tartott Jimmy Carter nevéhez fűződik az a doktrína, amely megalapozza Donald Trump beavatkozását a Közel-Keleten. A kiváltó ok az iráni iszlamista forradalom, a második olajárrobbanás és Afganisztán szovjet megszállása volt.
Történelmi diadalt ünnepelhetett a demokrata Jimmy Carter, amikor 1978. szeptember 17-én Anvar Szadat egyiptomi elnök és Menachem Begin izraeli kormányfő a Fehér Házban két megállapodást írt alá, amelyek elvezettek a békeszerződéshez az Izrael állam 1948-as létrejötte óta valamilyen formában szinte mindig fegyveres konfliktusba keveredett két ország között. Célja érdekében
Carter 13 napra „bezárta” az amerikai elnököknek a marylandi Camp Davidben lévő nyaralójába Szadatot és Begint
– valamint a küldöttségüket –, akik tettükért néhány hétre rá megkapták a Nobel-békedíjat. Az amerikai elnök csak jóval később, 2002-ben részesült ebben az elismerésben a nemzetközi konfliktusok békés megoldását célzó, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását szolgáló több évtizedes erőfeszítéseiért.
Az amerikai katonai vezetés szerint az iráni zárlat megszüntetése a hadműveletek kiterjesztését követelné.
Carter úgy vélte, azzal, hogy egy arab ország elsőként elismerte Izraelt, pozitív dominóhatást ér el, aminek a vége béke és stabilitás lehet a Közel-Keleten. Nagyobbat nem is tévedhetett. A térségben az USA leghűségesebb szövetségesének tartott Iránban 1978 eleje óta tüntettek Reza Pahlavi sah ellen, aki nem kért az amerikai katonai segítségből, Cyrus Vance külügyminiszter koalíciós kormányról szóló javaslatát pedig a párizsi száműzetésben élő síita vallási vezető, Ruhollah Khomeini utasította el.
A világ legnagyobb iparági monstruma él, átalakul, és virul.