Nem valami elegáns megoldás ez a kérdőjel, de nem tudok jobbat. Egyet tudok, hogy elmegyek szavazni. Talán hosszú idő után először nem úgy fogom érezni, hogy csak eljátszom a rám osztott szerepet egy szürreális bábjátékban. Ez az előadás 16 éve tart. Afféle bevonós, 21. századi, posztvalóságos tragikomédia, kimaradni belőle nemigen lehet. Vannak részei, amiket nézőként figyelünk, és olyanok is, amikben mi is marionett-figurákká válunk.
Az elején még adtak a látszatra: nagy díszletek, kipárnázott székek, nyáron légkondi, télen fűtés. Még járt a csoki, a perec, meg a kóla (azért nem egyenlő eloszlással), majd csak víz (a bubis elfogyott), aztán már a ruhatárba lépve elvették a pénzünket (tárcástul). A kabátot a második előadás után kértük vissza hiába, a harmadik szünetében a cipőnket kellett otthagyni. Akkorra már semmi értelme nem volt a sztorinak, csak a látványos, narancsra fényelt díszlet maradt. Csillogott, villogott, pörgött és forgott, a soundtrack pedig egyre hangosabbá vált, ismételve önmagát, önmagát, önmagát.
Az éppen futó, szám szerint negyedik előadásnak hamarosan a vége. A díszlet időközben láthatóan elfáradt: az óriási képek citromsárgává fakultak, a világítás tönkrement, a füstgép bekrepált. De a hangszórók (dare I say megafonok) még dübörögnek, ontják magukból leegyszerűsített, árnyalatok nélküli hamis valóságukat.
A marionettbábok szálai mindig is egyetlen kézben futottak össze. Ez a kéz egyben az előadás rendezőjéhez, írójához, dramaturgjához és valódi főszereplőjéhez tartozik. Még nem tudjuk, mi lesz a bábelőadásnak és megálmodójának további sorsa: elég ember szeretné, hogy legyen belőle ötödik is? Ha nem, akkor egyszerűen kötelezővé teszik mindenki számára? Lehetséges. Akkor is, ha az egészből már csak egy tökéletesen sötét színpad marad egyetlen középre helyezett, maximumra tekert, hatalmas hangszóróval.
De az is lehetséges, hogy nem kell többet se résztvevőként, se nézőként tovább élveznünk ezt a színházat.
A címbeli idézet a kiváló John Malkovich-menetre és annak szomorú bábszínházas szereplőjére utal. Hogy megőrizzük ép eszünket az április 12-ig vezető napokban és azután is, ajánlok pár programot. A hírlevél elején találtok az adott időszakban látogatható kiállítást, aztán napokra bontva következik a programajánlat. Észrevételek, ajánlatok, reklamálás: n.balkanyi@hvg.hu.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
KIÁLLÍTÁS A HETEKBEN ROVATUNK
Hol? Trafó
Mi? Asset Town
Ki? Schmied Andi
Miről? „Jelenleg a társadalom leggazdagabb 0,1%-a birtokolja a globális vagyon több mint 20%-át. Schmied Andi a Trafó Galériában megrendezésre kerülő egyéni kiállítása olyan újonnan megjelenő építészeti típusokat vizsgál, amelyek elsődleges célja a globális szinten leggazdagabb magánszemélyek vagyonának megőrzése/elrejtése és megsokszorozása.”
Mikor? A kiállítást megnyitja Erhardt Miklós képzőművész, április 10., 19:00. Látogatható: április 11. és június 14. között. Ingyenes.
