Ember legyen a talpán, aki még nem kapott kampánypszichózist a híráradattól, ezért mindenekelőtt – kicsit oldandó a feszültséget – hadd indítsak néhány apró csendélettel.
A lakóhelyem közelében egy magas lámpaoszlopra függesztettek ki egy Dobrev-plakátot. Idővel arra lettem figyelmes, hogy a kétoldalas plakát a kampányidőszak folyamán napról-napra csúszik lefelé. Olyan volt, mint a bitumenes csöpögős kísérlet (pitch drop experiment), ahol a tényleges mozgást csak gyorsított felvételen látni. Mivel az oszlop félig-meddig egy árokban áll, ezért végül a plakát is az árokban végezte. A slusszpoén, hogy fölé Magyar Péter plakátját helyezték el, így annak súlya is ránehezedett szegény Klárára, és így – legalább részben – felelőssé is tehető a kialakult helyzetért.
Ezzel párhuzamosan Budapesten járva belefutottam a kormánypárti plakátok legújabb, és talán legprimitívebb generációjába. Ezeken legfelelül a következő szöveg olvasható: „Veszélyesek!”. Alatta Magyar Péter és Zelenszkij előnytelen helyzetben elkapott ábrázatai egy „Állítsuk meg őket! Csak a Fidesz április 12. X” felirattal. Ezer kérdés vetődött fel bennem arról, hogy miért veszélyesek, kik ők, mik ők, miért állítsuk meg, miért a Fidesz stb., de ezekre már sajnos sem igaz, sem kitalált válasszal nem szolgál a falragasz.
Na, ezen a ponton valaki megelégelte a megválaszolatlan kérdéseket, és úgy döntött, hogy szó szerint mögé néz a dolgoknak. Pechjére a leszaggatott plakát mögött egy korábbi, más dizájnú, de lényegében azonos tartalmú változatot talált.
A jókedvemtől egy hétköznapon aztán végleg el kellett búcsúznom. Kezdésnek a reggeli rutinomhoz meghallgattam Szabó Bence rendőrszázados Direkt36 által készített interjúját. Mostanra a sztorit talán nem is kell bemutatni senkinek, de röviden:
- a nyomozó nyilvánosságra hozta, hogy szerinte az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) mint titkosszolgálat politikai célból, koholt gyermekpronográfia gyanújával kezdeményezett eljárást a Tisza Párthoz köthető informatikusok ellen;
- Szabót ezek után hivatali visszaéléssel gyanúsították meg;
- Pintér Sándor belügyminiszter később Pápai fórumán a kérdést úgy kommentálta, hogy várjuk meg a büntetőeljárás végét, amelyet majd az ügyészség folytat le;
- eközben az AH alkalmazottaival, vagy a velük együttműködő személyekkel szemben nem indult más eljárás.
Egyelőre minden annyira zavaros, hogy sötétben tapogatózásnak érezném a helyzet jogi elemzését. Szabó után viszont, még aznap este megjelent A szavazat ára című dokumentumfilm, amely szavazatvásárlásról és választási csalásokról, befolyásolásról szólt. Naivan azt hittem, nem tudja magát alulmúlni a reggeli csoda, de az élelmiszercsomaggal, 5-10 ezer forintokkal, dizájnerdrog-pakkokkal való szavazatvásárlás, és ultima ratio gyanánt a gyámhatósággal fenyegetőzés elérte a célját.
Ennek apropóján az április 12. előtti utolsó Közlönyt a választási csalások és visszaélések elleni védekezésnek szentelem. A szándékom pártatlan (az említett filmből is kiderül, hogy a múltban oldaltól függetlenül voltak visszaélések): kizárólag arra irányul, hogy az nyerjen a választáson, akit az emberek tényleg akarnak. Más kérdés, hogy a jogállam leépülése és a közpénzből működő szócsövek egyébként is komolyan befolyásolják a választói akarat érvényesülését – erről korábban részletesen írtam.
